#172 - 4

4 honapja, hogy itt vagyunk. 3,5 honapja dolgozom a pokolban. nem szoktam igy erezni, ritkan jon elo, hogy ez egy borzaszto rakas szar, aminek a kozepen vagyok. megismertem par jo arcot, a menedzserek szeretnek - persze, mert kidolgozom a belem is, hehe - ketszer kaptam fizetesemelest, osszesen 40 p-t - :D - igy most 7 font az oraberem. 
de a mai nap betette a kiskaput.
tortent, hogy elfelejtettem offot kerni a szabadsagom elotti napra, termeszetesen Murphy kozbenjart az erdekemben, igy ejszakas vagyok azon a napon. szerettem volna kicsit keszulni, anyuekat varjuk masnaptol, ezert elcsereltem a muszakom, de ezt a bosszal is engedelyeztetni kell. hogy miert akarok cserelni. miert nem jeleztem idoben. miert ez. miert az. mikor erkezik anyu gepe. (!!!) es persze megkaptam az engedelyt, de bassza meg a rokabokababszinhaz, mi a faszomert kell turaztatni az embert? ha oda akarja adni az offot, adja, de ne baszakodjon. aztan jott meg ehhez egy kedves vendeg, akit halal udvariasan megkertem, hogy vonszolja arrebb magat egy lepessel, mert soprogetnem kell. a valasz: telibemarkolta a hereit. hat szivem szerint fultovon basztam volna a soprunyellel. mellette egy olyan csajjal voltam ma beosztva, aki szart se csinalt. fizetest persze o is annyit kap mint en, szoval logikus, hogy en vagyok a hulye. rgyebkent eppen emiatt jottunk el otthonrol es most ugyanabban a szarban vagyok. de a hab a tortan: par helyen kicsereltek a jarolapot, persze az uj fuga vilagosabb, ezert kb. 20 m2-t kellett szivaccsal felsikamikalni, hogy a regi is vilagosabb legyen. a shiftleaderrel ketten csinaltuk, o is azt mondta, mindennek van hatara, nem vagyunk allatok. meseltem neki a vagasrol es hogy kesobb szeretnem majd ujra azt csinalni, csak meg sovany hozza az angolom. aztan megkerdezte, hogy ugy gondolom, itt fogok fejlodni barmit is? es igaza van. lehet, hogy ideje lenne masik munkat keresni...

#171 - hajnal

hat bzmeg, az egyik idehugyozik a szomszed ulesre, a masikat probaljak a mentok kivakarni a sajat hanyasabol, hogy meg ne fulladjon... brutalisak ezek a szombat ejszakak. :(

es ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy ezek a sracok nem egyedul indultak el otthonrol. hol vannak a haverok, baratok?

#170 - cserkó

na és ha már az előző részben találtunk fogakat, akkor most leírom, hogy milyen finom ropogtatni valót kaptunk. (stílusos, mi? :D) kedden érkezett a szomszédunk otthonról, és hozott nekünk egy nagy tál cseresznyét. a saját kertjében termett, ő szedte nekünk. mi meg nekiestünk, mármint a cserkónak, aztán "pillanatokon belül" nem maradt semmi, csak a magja. nem pöcköltük* el. lakásban nem illik az ilyesmi...

*pár napja olvastam, hogy külföldön még a cseresznyemagot se olyan jó érzés elpöccinteni, mint Magyarországon. lehet még fokozni a hazaszeretetet hülyeséget?

#169 - talált tárgyak osztálya

na, ezt meg tegnap éjjel/ma hajnalban hagyta valaki a buszon. mikor leültem, még tuti nem volt ott, mert amikor később felnéztem és rámmosolygott ez a töredék fogsor, majdnem szívbajt kaptam. és az a krém(?) se tudom, hogy került oda. egy arab gyerek fészkelődött a csomagtárolón egy darabig, de én ugye bele voltam merülve a telefonomba. szóval lehet, hogy ő vesztette el az ingóságait... :D

#168 - nyaralok

délutáni kiruccanás a parkba, törcsi, alma, olvasnivaló, pici barnulás. remélem, nem ez az egy délután volt a legendás angliai nyár. :D

#167 - pályázat

volt a Határátkelőn egy hirdetés, na nyilván nem volt nehéz felfedezni, hiszen minden nap olvasom a blogot. pályázni lehetett, a téma: "Magyarország és én". a nyeremény: közönségszavazáson e-book olvasót, a bloggazda privát választásán pedig azt hiszem pólót lehet nyerni. mivel pont akkoriban gondolkodtam egy poszton, ami illett a pályázat témájához, ezért először oda küldtem be az írást. aztán megjelent és természetesen nyilvánvalóvá vált, hogy nem én fogom nyerni a readert. :D mondhatnám, hogy csalódott vagyok és igaz is lenne, mert nyilván ha valaki elindul egy versenyen, akkor nyerni szeretne. közben meg annyira mégse vagyok csalódott, mert ugye ami más, ami kicsit is eltér a hétköznapitól, az általában nem nyeri el a nép tetszését. (és persze azért is csalódott vagyok kicsit, mert úgy gondolom, hogy nem fair azokkal szemben az összes beérkezett pályázatot indítani, akik nem a témáról írtak, hanem írtak valamit, amiben benne van kicsit Magyarország és kicsit az "én" is, de lényegében egy hétköznapi posztot küldtek. vagyis az én véleményem szerint nem felelnek meg a kiírásnak, na de ki vagyok én, hogy eldöntsem, mi felel meg és mi nem...) szóval valahol számítottam erre az eredményre. ezért aztán megleptem magam egy vigaszdíjjal. :) remélem, fogjuk szeretni egymást, kicsit izgulok, mert túlságosan analóg vagyok én ehhez a digitális világhoz, de megteszek mindent, hogy jó legyen a kapcsolatunk. :)

az én írásom itt érhető el. 

#166 - cicatörténelmi pillanat

amikor Boni hozzánk került, meg voltunk róla győződve, hogy ölbemacska lesz. már csak a fajta eredeti "összetevőiből" kiindulva is ez volt az elvárható minimum. ez a kép az első velünk töltött estéjén készült, mikor nagynehezen sikerült kibányászni a konyhaszekrény alól/mögül. itt még hittük, hogy igazunk van. nem volt. 

az elmúlt három és fél évben nem fordult elő az, ami ma reggel igen. össze szokott ő velem bújni gyakran, de mindig csak mellém fekszik. ma viszont egy rossz álomból riadva felpenderedett a mellkasomra és ott purrogott. mondtam neki, hogy jöhet máskor is. :)

ja, most jut eszembe, még kétszer bújt az ölembe, egyszer, mikor megfürdettük és fázott, meg egyszer, amikor a kiállításon voltunk és félt. ez összesen négy alkalom. februárban lesz négy éves. évi egy dajkálás jár. még előleget is kaptam. osszam be. :D

#165 - negy eskuvo...

...egy temetesi menet leirasa: "nagy jaguarokban vittek a nasznepet". :D :D :D

#164 - kultúra

elegáns megoldást sikerült választani ismételten. :(

bár a fene se tudja, mi szükség van a Golgotára, mikor itt van nekünk ez.

#163 - álom

van nekünk egy álmunk, hogy majd egyszer lesz egy kis apartmanunk Horváciában. 

találtam egy sorozatot a BBC-n, az a címe, hogy Escape to the Continent. rögtön függő lettem. mert ezek a brit párok azt csinálják ebben a műsorban, amiről mi álmodunk. 
és akkor elkezdtem számolni. a legkisebb összeg, amivel belevágtak, kétszázezer font volt. nekünk elég lenne durván hetvenötezer. ha havi ezer fontot rakunk félre, akkor kb. hat-hét év alatt megvan a lóvé. maradjunk a realitások talaján, most keresünk kb. kétezret, ebből ugye nem lehet ezret félretenni, de még ötszázat se. ha esetleg öt éven belül eljutnánk odáig, hogy kettőnk jövedelme eléri a háromezret, abból már félre lehet tenni ötszázat. ez azt jelenti, hogy öt+tizennégy év múlva rendelkezésünkre áll a kívánt összeg. nagyjából ötven éves korunkra. 

nyilván nem vagyok egy pénzügyi zseni, sok mindent nem kalkuláltam bele a nagy tervbe. kell az, hogy ne változzon az ingatlanpiac, stabilan legalább ennyi fizunk legyen és ne költekezzünk olyan nagyon, egészségesek maradjunk, stb, stb. de olyan jó álmodozni és hinni benne, hogy egyszer megvalósulhat. mert innen úgy néz ki, hogy igenis lehet ebből az álomból valóság. 

és tényleg, lehet, hogy álom marad. Magyarországon viszont biztos, hogy az maradt volna. 

#162 - kosz

amit soha nem fogok itt megszokni, az ez a látvány:

minden estére így néz ki a város. és minden reggelre patyolat rendet vágnak, és délutánra megint ez van. elképesztő. :(

#161 - alexandra

szombaton a szomszéd kitalálta, hogy vasárnap menjünk piacra és nézzük meg az Alexandra Palace-t is. nekünk meg ugye az ilyesmit nem kell kétszer mondani, persze, hogy igent mondtunk, köszi a meghívást. :) a fényképezőgépet viszont háromszor kellett mondani, mégis otthon maradt, ezért csak mobilos fotók vannak. 

na kérem, ezen a piacon olyan cuccok voltak, hogy végig csorgott a nyálam. minden kézműves, minden gyönyörű, minden kurvadrága. vettünk bagettet, kóstoltunk lazackrémet, isteni lágy fetasajtot, kaptam egy csokor bazsarózsát, Norbi pedig meglepte magát egy brownieval. 

és akkor az Alexandra Palace, illetve a mellette lévő tó. 

tiszta városliget fílingem volt tőle. bóklásztunk, tátottuk a szánkat, megnéztük a várost messzelátóval, fagyiztunk, ültünk a napon és beszélgettünk, figyeltük, hogy eteti a gyerekeit a szárcsa, pihentünk. egyszer jött egy ember, hogy őt mennyire kirabolták, Norbi persze odaadta az összes nála lévő aprót, ami nem egy nagy vagyon, volt vagy 4 font, csak szerintem egy ember, akit kiraboltak, az nem olyan, hogy heló, hű de kiraboltak, nincs semmim, haza kéne mennem, ha tudnál segíteni, örülnék. mindezt halál lazán, nyugodtan, sétálgatva. na mindegy, megvolt aznapra is a jócselekedet. állítólag ezek megtérülnek. (ma 2millió fontot lehet nyerni a lottón, Norbi életében először fog játszani, én meg remélem, ma térül meg a vasárnapi jótett és lenéz ránk valaki odafentről. :D)

visszanőtt az úszógumim

ezen a képen van egy pillangó. csak mondom, ha véletlenül nem látnátok. 

jövünk máskor is :)

délután ebédeltünk egy jót, illetve vettünk egy új tisztítószert a zuhanyfülke vízkövetlenítésére. én ezt ugye tusolás közben teszteltem, aminek az eredménye vörös, égő bőr lett. aztán mikor már kezdtem pánikba esni, Norbinak akkor esett le, hogy ez nem allergia, hanem megkapta a bőröm a nap délután. :D 

na, hülyeségért nekem se kell a szomszédba menni, csak a jó programokért. :)

#160 - nézelőd

Magyarországon mindig volt teraszunk, ahonnan Boni nézelődhetett. most nincs terasz, de ablak van szerencsére, innen szokott kémlelni. gyakran előfordul, hogy jövünk haza és bámészkodik, ilyenkor megállunk és várjuk, hogy mikor vesz észre minket. az nagyon vicces pillanat, van egy ilyen dumája, hogy "mamama", ezt az ilyen alkalmakra tartogatja. :) ugye nem halljuk, de a szájáról le tudjuk olvasni, mikor mondja. és mire beérünk a kapun, bejárati ajtón, addigra ő már a lépcső alján vár minket. imádom. :)

#159 - nem nekem való vidék

minap a következő mondat fogalmazódott meg bennem: "ó bassza meg, egy vizsla vezeti az autót!"

nem kellene még itt vezetnem egy darabig, azt hiszem. :D