#297 - összefoglaló

kedves naplóm! jól elhanyagoltalak mostanában, bocsesz...

az úgy volt, hogy februárban voltam tesómnál barcelonában, arról akartam írni egy posztot, mert annyira jól éreztük magunkat, olyan sokat röhögtünk, hogy mindenképpen le szerettem volna jegyezni. aztán elmaradt. pedig olyan kifejezések hangzottak el, mint például a "fehér hajbőr"... hát bőgtünk a röhögéstől. :D 
barcelonával egyébként nem lehet betelni. a legjobb város, ahol valaha jártam. 
lejártuk a lábunkat tövig, reggel 10-től este 7-ig egyfolytában mentünk, még enni se álltunk le, azt is séta közben ejtettük meg. egyedül a barcelona katedrálisban ültünk le pár percre hűsolni. 20 fok volt február elején, majd' kigyulladtunk. :)
egy nap voltunk tarragonában és altafullaban, ott se spóroltunk a kilométerekkel. szeretem spanyolországot. 

hazaérve volt egy kis lelki válságom, azt hittem ugyanis, hogy Norbi nélkül nem fogom jól érezni magam és hát pedig de... szóval hazaérve volt egy olyan érzésem, hogy lehet, hogy már nem is szeretem őt igazán? ettől aztán teljesen idegbeteg lettem, nem is volt kedvem beszélgetni se. de aztán pár nap után helyrebillent az agyam és minden rendben azóta is. :)

aztán jött a március és a kanári-szigetek, fuerteventura. nagyon jó volt, jókat ettünk, jókat ittunk, egyfolytában kirándultunk, bejártuk a szigetet keresztbe-hosszába, a szálláson csak addig voltunk, amíg aludtunk. nagyon érdekes ez a darabka föld az óceánban, a legkopárabb hely, ahol valaha jártunk. másztunk vulkánt, bejártunk barlangot, markolásztunk fekete homokot, rohangáltunk aranyszínűben és napoztunk fehér fövenyen. ettünk friss halat, de olyan frisset, hogy a bártól 20 méterre lévő óceánból fogták ki, fel is hívták a figyelmünket rá, hogy ez friss, nem az, amit a sziget másik oldaláról, 20 kilométerről hoztak. :D összehaverkodtunk az összes fellelhető mókussal, összefutottam a konyhában a sziget szerintem legnagyobb csótányával, ami elkezdett üldözni, de szerencsére Norbi megmentett, és természetesen első nap beköltözött (volna) az apartmanba egy macska (ha hagytuk volna). :) ja, és még valami. soha ne bízzatok az okostelefonotokban! angliában egy órával errébb vagyunk spanyolországhoz és magyarországhoz képest. a szigetre megérkezvén a telefonjaink át is álltak, mutatták a helyi és az otthoni időt. nem is foglalkoztunk vele, a kanári-szigetek spanyolországhoz tartozik, ez van. egész héten jöttünk-mentünk, az egy kicsit fura volt, hogy túl későn kezd sötétedni, dehát van ilyen, eléggé délen vagyunk, ez van. meg aztán nem is érdekelt bennünket, hogy mennyi az idő, felkeltünk, amikor kialudtuk magunkat, ettünk, amikor éhesek voltunk, aludtunk, amikor elálmosodtunk. aztán utolsó este kicsit berágtam, mert az egyik étteremre ki volt írva, hogy szieszta után ekkor és ekkor nyitnak, oda is mentünk időre, de egy lélek nem volt se közel, se távol. na mondom, spanyolok meg a pontosság. másnap reggel ugyanez a boltban, ahol szendvicset akartunk venni reggelire... és nem esett le egész héten, hogy nem annyi az idő, amennyinek hittük. :D a reptéren jöttünk rá, amikor visszavittük a kocsit a kölcsönzőbe és mindenütt kint voltak ezek a nagy digitális táblák, amiken mutatják, hogy hány óra és fok van. úgyhogy volt időnk megreggelizni, nézelődni, elkölteni a maradék pénzt... és röhögni a hülyeségünkön. :D

áprilisban forgattunk egy esküvőt, az első ittenit. mindenki fekete volt rajtunk kívül. illetve volt azt hiszem három fehér vendég és még két szolgáltató, így képviseltük heten a sápadtarcúakat. :D eszméletlen buli volt, ilyen laza esküvőt még nem is láttunk. a pap is igazi mókamiki volt, a vőfély is, a zenét dj szolgáltatta, javarészt a '80-as/'90-es évek hip-hop és rap slágereit mixelte. a vágott anyagot változtatás nélkül fogadta el az ifjú pár, azt mondták, szebb lett a video, mint a valóság. :)

közben munkahelyet váltottam, de szó szerint, a cég a régi, csak a branch új. kisebb a csapat, van egy portugál, egy olasz, egy brazil és én. aranyosak, sokkal jobban érzem magam itt. arról nem beszélve, hogy minden vasárnap és bank holiday szabad, na meg havi 3 szombat is, mert szépen vetésforgóban dolgozunk olyankor. az utazás se vészes, innen tube-bal megyek a kettes zónáig, mornington crescentnél átszállok buszra és az már bevisz chancery lane stationhöz az egyes zónába, ahol a bolt van. forgalomtól függően 45 perc/1 óra az út. a reggeli műszak elég szopóka, 5:10-kor kelek, amit gyűlölök, viszont amúgy meg ez a legjobb shift, mert már fél 3-kor végzek. :)

vettem egy új telefont is, egy samsung s8-at, amivel jól megjártam, a 3. héten voltam úgy, hogy akkor most kivágom és egyúttal ki is nyírok valakit a samsung és/vagy a vodafone ügyfélszolgálatán. történt, hogy a vásárlás utáni "páradik" napon megjelent egy halvány, cérnavékony csík a képernyő jobb szélén. nem foglalkoztam vele, gondoltam, hogy tuti én állítottam el valamit. aztán egyik nap megadta magát a telefon, először az egy csíkból lett három, aztán villogott, aztán a szivárvány minden színét produkálta a képernyő és végül totálisan megadta magát. beszaladtam vele gyorsan a vodafone-ba, ahol azt mondták, hogy vigyem be a tottenham court roadnál lévő samsung boltba, mert ők ezzel nem tudnak mit csinálni. a samsung boltból elküldtek, mert hogy aznapra bezárt a bazár. de menjek át a support store-ba, csak két sarok, ők majd segítenek. másnap, mert már ők se foglalkoztak velem. ok. másnap visszamentem, hű, meg há, ki kell cserélni a képernyőt, 3 óra múlva kész lesz. mondom ok, mikorra jöjjek vissza pontosan. hát majd felhívnak. mondom min, ember? hát akkor küldenek e-mailt. az is a telefonon van, nem baj. mondtam nekik, hogy hívják Norbit, majd ő szól, a magyar telefonom nálam van. ok. végül meguntam a várakozást és visszamentem, mert basztak szólni. persze a telefon már kész volt és amikor beleraktam a kártyát, ott virítottak az üzenetek, hogy mehetek érte. na, öröm-bódottá', másnapig, amikor is észrevettem, hogy van egy buborék a képernyőben. felhúztam magam, berongyoltam a vodafone-ba, hogy azonnal cseréljék ki az egész telefont. hát azt nem lehet, mert 14 nap után már nem cserélnek, csak javítanak és különben is, hiába hivatalos samsung márkaszervizben javíttattam a készüléket, a vodás garancia így már nem él. ok. visszamentem a samsung support boltba, ők nem cserélnek, mert ők csak javításra vannak, nincs náluk telefon. ok, samsung bolt újra. ők nem cserélnek, mert nem náluk vettem, menjek vissza a vodafone-ba. itt már nem kicsit volt ki a facom mindenkivel. átmegyek a vodafone-ba, mondom mi van. hát ők nem cserélnek, mert 14 nap, de itt már nem említette a csaj, hogy a garancia nem élne a korábbi javítás miatt. menjek a samsungba. visszamentem, mondtam nekik, hogy valamit találjunk ki, mert én mindjárt sírva fakadok. összedugták a fejüket és arra jutottak, hogy hiába dumál a vodafone, hogy 14 nap, a törvény 28-at ír elő, menjek vissza és hivatkozzak erre. (a szerződésben semmi nincs erről egyébként, csak annyi, hogy ha kérdésem van, menjek be valamelyik boltjukba.) elindultam haza, gondoltam aznapra ennyi elég is lesz. de közben ránéztem a vodafone weboldalára, és megfogadtam, hogy ezentúl nem hallgatok egy senkiházi ügyintézőre se. persze én voltam a marha, ezzel kellett volna kezdenem, de ki gondolta hogy átbasznak... szóval a weben feketén-fehéren le van írva, hogy a vásárlástól számított 30 napon belül indoklás nélkül kérhetek cserét. így aztán szépen átugrottunk brent crossba, mutattam nekik a telefont, mondtam, hogy ki szeretném cserélni, 10 perc alatt a kezemben volt az új. ebből is tanultam. 
ja és egyébként marha vicces volt, ugye samsung store, mindenhova kiplakátolva, hogy kérdezd szakértőinket, erre megkérdezi a csávó, hogy ez s7? a másik, hogy ez s8 vagy s8 edge? (az s8-ból nincs sima, csak edge.) majd aláíratnak velem egy papírt, hogy ha miattam történt a meghibásodás, mert mondjuk víz van a telefonban, akkor fizetnem kell a javításért. csak mondom, hogy ez egy vízálló telefon, le lehet vele menni a víz alá - tengerbe, medencébe, fürdőkádba - videozni, fotózni.
gondolkodom, hogy írjak-e nekik panaszlevelet. megérdemelnék, de semmi kedvem. 

hát ezek vannak, jövő héten meg megyünk haza, várom is meg nem is. jó lesz látni az otthoniakat, de a helyszín... mennék inkább tengerpartra. :D

#296 - ellopott álmok

ellopni valamit, tárgyat, ötletet, jókedvet... gondolom nagyon könnyű lehet. dolgozni valamiért, tárgyért, ötletért, jókedvért... nagyon-nagyon nehéz. 

a legdühítőbb, hogy aki ezt az 1millió forint értékű bringát ellopta, csak elkótyavetyélni tudja. 
mert aki nem tujda, hogy mi ez, az nem fog érte 1millát fizetni.
aki meg tudja, az azzal is tisztában van, hogy lopott bicót vesz, ugyanis egy ilyen gépet nem szokás papírok nélkül árulni. tehát szintén nem fizeti meg az árát.
szóval jön valaki, viszi, amit lát, és aztán kis túlzással egy este alatt a seggére ver az összegnek, amit azért kapott, amiért más évekig dolgozott. 

remélem, lerohad a keze. mindkettő. 

"Volt egyszer egy kisfiú. Átlagos általános iskolás, jó tanuló, jófiú típus, segítőkész és mint a többi vele egykorú kisfiú, szaladgálós, izgága gyerek. Aztán egyik napról a másikra nem szaladgált többet a kisfiú, először csak gyengének érezte magát, aztán egyik reggel iskolába indulva összeesett. Találgatták az orvosok hónapokig, hogy mi lehet a baj, szurkálták, vizsgálgatták eredmény nélkül. Közben a kisfiú lebénult teljesen. És iszonyú fájdalmai voltak. Kórházban töltötte a születésnapját és a karácsonyt is. Végül a Heim Pál Gyermekkórházban diagnosztizálták: Guillain-Barre-szindróma. A gyógyszerektől lufira puffadt kisfiú tavasszal mehetett haza először. Emeletes házban lakott akkoriban, a gyerekszobák a felső szinten voltak. Csakhogy ő nem tudott járni, lépcsőzni... ülni sem nagyon. A testvérei hol ide, hol oda szaladgáltak, persze ő is ment volna velük, de mire az anyukája felcibálta az emeletre, addigra a többiek már rég az udvaron bohóckodtak, vagy fordítva. Egy szó, mint száz: gyógytorna, orvosságok, sok-sok türelem és idő kellett a gyógyuláshoz. 
A kisfiú ma harmincas férfi. A sport, a mozgás lett az élete. Rekreációszervezést és egészségfejlesztést tanult, jelenleg a TE MSc Rekreáció-Sportturizmus szakát csinálja. Tudományos Diákköri versenyeken jut fel a képzeletbeli dobogó felső fokaira, szabadidejében pedig valóságos dobogókra lép fel kerékpáros versenyek helyezettjeként csapatban és egyéniben. Tavaly Olaszországban 1956-os emléktúrán vett részt, 302 km-t kerekezett 4705 m szintemelkedést leküzdve az Egyetem legjobbjaival. Jelenleg az Ironmanre készül.
És dolgozik látástól vakulásig. Hosszú évek munkája van a bicójában és hosszú utak. Sokezer kilométer hegyen-völgyön át. 
Múlt héten ezt a bringát ellopták. Ellopták a sok-sok munka eredményét, az emlékeket, a benne lévő kilométereket, elloptak egy álmot. Fényes nappal, Budapesten. Kamera nincs, szemtanú nincs. Csak düh van, elkeseredettség, reménytelenség. 
Az egykori kisfiú, ez a fiatal férfi a testvérem." 

A kerékpár: 
Orbea alma M50 fekete fehér váz (01120074746)
Fox villa
KCNC kormány, kormányszár, nyeregcső
Force nyereg
Shimano szérián kívüli agyak, mavik felnikkel
Shimano XT, XTR váltás és hajtás
Kék KCNC kiegészítők
Formula C1-es hidraulikus tárcsafékek

#295 - purim van

2 éve, mikor kiköltöztünk, volt poszt a bulibárós - tucc-tuccolós - farsangolós zsidókról. mert érdekes és soha nem látott dolog volt. most meg már olyan, mintha mindig is így lett volna. 
lehet, hogy tényleg itthon vagyunk már? :)


apdet: most jott a karavan a tuccogos mulatossal, azert megneztuk oket az ablakbol. :D

#294 - nem a te dolgod

a minap egy 40 koruli roman ferfi vevonk ugy gondolta, felvilagosit a noi principiumrol. a bizalmaskodashoz eleg volt neki annyi, hogy "szomszedok" vagyunk. bar eloszor azt hitte, angol vagyok. ennyit az akcentusomrol. :D (volt egy 70 koruli angol mami is a minap, egyszercsak azt mondja, ez magyar akcentus? mert neki az apukaja magyar volt es ismeros neki. hat... ennyit az akcentusomrol. :D na de vissza a megmondohoz!)

- csaladdal elek itt?
- igen, a partneremmel.
- gyerek?
- nincs, nem tervezunk.
- hogyhogy nem, egy nonek szulnie kell.
- igen, tudom, hogy sokan igy gondoljak, en viszont nem. 35 eves vagyok (reakcio: pffff majd rohog...), van par tervem, gyerekcsinalas nincs koztuk. 
- meg fogom banni.
- az az en gondom lesz. 
- na nem baj, majd ha nekem lesz, akkor adok neked egyet.
- de azert vard meg, hogy kerjem...

kollegak vegighallgattak, nem kaptak szikrat. elmeseltek annak is, aki epp nem volt ott, o kerdezett ra, hogy hogy reagaltam, merges voltam-e. nem. volt ra 20 evem, hogy megtanuljam a helyen kezelni. :)

#293 - fozelek

birtam ma fozni egy olyan kibebaszott szar zoldseglevest es marhaperkeltet, hogy kar ra a szo. nemtom mit almodtam, hogy mitol lesz jo, minden hozzavalot a fagyasztobol szedtem elo, korabbi, innen-onnan kimaradt zoldsegeket, na es a hust a porkolthoz, aminek 2x is megneztem a cimkejet mert birkaizu volt. raadasul elsoztam. es leegettem. tesztat mar nem is foztem hozza...

#292 - bolondok napja

ma lehetett valami a levegoben, mert annyi hulye vevonk volt, hogy az a kaporszakallu venisten se latott meg ilyet.

1. 
-ez milyen kapkek?
-almasfahejas
-vanilias?
-nem. a tesztaja alma, a tetejen almasfahejas mascarpone van.
-nem szeretem az almat.
-akkor talan valassz valami mast...
-mi van meg ilyen kremmel?
-repatorta, banan, banoffee, afonya, tiramisu...
-de mi van ugyanilyen kremsajttal?
-(nagylevego)mint ahogy az elobb mondtam: repatorta, banan...
-ez mi?
-vanilia, de az vajkremmel van
-jo, nem kerek semmit
(...) es visszajon bzdmeg, hogy megis!
-kerem ezt a vaniliat
-szalvetan vagy dobozban elvitelre?
-szalvetan
(ele teszem, kifizeti)
-de ha most belerakom szatyorba, nem jon le a krem a tetejerol?
(itt mar szivem szerint sikongatva vagdosnam fel az ereimet, de nagylevego es)
-de, lejon. tegyem inkabb dobozba? 
-igen

2. 
-en sutom a kapkekeket?
-nem, en nem tudok sutni
-pedig kellene
-en elado vagyok, nem kell tudnom sutni
-de kell
-szerinted itt szemben a teslanal az eladok tudnak teslat osszerakni?
-az engem nem erdekel, de neked tudnod kellene sutni

3.
-fujtok olajat a red velvet tortara?
-olajaaaat?
-igen
-nem, nincs rajta olaj, sajtkrem van rajta
-de nem ugy, hanem alatta
-marmint a teszta sutese kozben?
-igen
-nem, nem hasznalunk olajat, vajat hasznalunk, de benne, nem rajta
-ja, jo


es egy gyongyszem nemregrol:

-arultok levest? 
-leveeeest?
-igen
-nem

:D en nem is ertem, hogy tudnak ezek eletben maradni...

#291 - szep pizsama

kicsit befosott a derekam meg a honap elejen, aztan jobban lett, a hetvegere viszont megint elromlott. mondom tegnap este Norbinak, hogy - kellene egy uj pizsama. 
- minek? 
- hogy legyen miben bemenni a korhazba, ha ugy alakul. (de itt mar alig birtam visszatartani a rohogest, mert anyaink ilyenek, hogy kapnak egy uj papucsot mondjuk es akkor azt berakjak a szekrenybe, hogy az majd a korhazba kell...) meg kellene egy szep papucs is... 
- ja, hogy legyen miben meghaljal!
ugy rohogtunk, majd' meghaltunk bele. :D

#290 - szösszenetek Mapi úrról

nem mintha lenne bármi újdonság macskafronton. kurválkodik, eszik, alszik. és gyakran rátör a bolondóra. :D képek innen-onnan, lehet, hogy voltak is már. én nem tudom megunni, tessék, szeretettel. :)

bidészerelés. nem mintha bármi baja lenne. de azért a biztonság kedvéért minden nap legalább kétszer meg kell vizsgálni. lehetőség szerint éjjel, jó hangosan. :D

vacsi után

macskaszelfik

 lábmosás

kistányérszemű

felraktam töltőre. örül neki, látszik a zarcán. :D 

na igen. a szőre. égen-földön nem találtunk macskakozmetikust, csak egyet, aki januárra tudott csak időpontot adni, így kezelésbe vettük mi. a fésűt utálja és nem is hagyja magát, szóval kipróbáltuk Norbi hajnyíróját. ez valamennyire bevált. az eredmény ronda, de legalább nem szép. a hasához nem is merünk hozzányúlni, szóval kell majd az a kozmetikus. (ja, ilyen rózsaszín a bőre. és nem tudjátok elképzelni, mennyire puha.)

várja a reggelit

vizsgálat, elemzés, szagminta

fixírozza már! eddig rá se baszott a karácsonyfára, de idén kitalálta, hogy ha birizgálja a gömböket, akkor felébredek és kap enni. szét is kaptam a fát 4-én.

szépike

annyira meg tudnám ilyenkor szorongatni, hát mennyire cuki már! <3

elvan a gyerek, ha játszik

áldásom rá

lábaim között...

instagramról

nyúllábak

így fürdünk mi :D

világ lustája

gyönyörűm

a leves, amibe először bele se szagolt, aztán meg úgy kinyalta a tányért titokban, hogy azt hittem, Norbi takarította ki. :)

kómában

az új ablak elemzése - tisztes távolságból. (most nezem, hogy ez meg a regi. :D)

mondom én, hogy kurva!

#289 - szuksegmegoldas

azt nem is irtam az elozo posztban, hogy a melosok kb. 10-15 oraig voltak itt, es miutan az osszes ablakot kivertek, az ajto pedig tarva-nyitva volt, mert jottek-mentek a regi es az uj ablakokkal, szerszamokkal, kenytelen voltam Bonit a szallitodobozaba zarni. ourasaga viszont eleg nehezen viseli a macskaborit, igy amikor a melosok elmentek ebedelni, raeszkabaltam a hamot es porazra kotottem. igenam, csak kozben nekem el kellett menni pisikelni. ez pedig a kovetkezokeppen zajlott: ultem Norbi melos kabatjaban a klotyon, az ablaknelkuli furdoszobaban, a porazra kotott macskaval mellettem. es sirtam a rohogestol. :D meg kozben imadkoztam, hogy nehogy visszajojjon valamelyik munkas, mert az ajtot elfelejtettem bezarni. :D

#288 - ablakcsere

kicsereltek vegre az ablakokat a lakasban. a regi fa nyilaszarok mar annyira odavoltak, azt vartuk, mikor dolnek ki. peneszedett is, korhadt is, parasodott is, a szel az ujjnyi lukakon suvitett befele a kinti vilag osszes hangjaval egyetemben, de szo szerint, ha valaki elfingotta magat a foutcan, az is behallatszott. 
na de most! gyonyoru, dupla uvegu, bent tartja a meleget es kint a hideget, plane a zajokat, olyan csend van, mintha falun laknank. 
nagyon orulunk neki. :)

az mas kerdes, hogy a melosok az osszes falat es ablakparkanyt megrepesztettek es ugy osszekoszoltak, hogy muszaj lesz festeni, na meg a netunket is kinyirtak, de ez utobbi felig mar megoldodott, a masik fele pedig megoldodik ma este. 

szoval orombodotta'. :)

#287 - ertekeltek a munkamat

kaptam osszesito ertekelest, nagyon meg lettem dicserve, hogy milyen jol csinalom meg hogy minden szipiszupi, kiveve, hogy maskor azert talan ne kerjem szamon az area managert, hogy mi az, hogy basztak ram es nem akartak lakatost kuldeni a zarhoz, erre mondtam, hogy nagyon orulok, koszonok mindent, es amennyiben legkozelebb nem szarnak le, en se fogok szolni egy budos szot sem.
aztan kaptam 50p fizetesemelest, ami nem sok, de legalabb valami. 
hat igy.

ja, a karacsonyi ajandekot nem is mondtam! :D kaptam egy lolas kotenyt, baszki, meg az arat se szedtek le, mondjuk nem mintha nem tudnam, hiszen mi is aruljuk (12 font), illetve egy kepeslapot a kovetkezo dumaval: 
"I feel proud to have a such honest, hard working and concerned employee like you! I wish you merry Xmas from the bottom of my heart!"
:D vigyazza'!!! :D

#286 - I don't give a fuck

tortent, hogy befosott a derekam. es hat legyunk oszintek, majdnem en is. szoval most eloszor nem erdekelt, hogy jajjmileszmeloban, pentek ota nem voltam dolgozni.

igazabol kb. 14 eves korom ota vannak kisebb nagyobb problemaim a hatammal/derekammal, ha megeroltetem, betyarosan tud fajni, de ilyet, mint most en meg nem ereztem. 
emelgettem itthon a cserepes fenyot, a dognehez porszivot, aztan meloban a kidobasra itelt sutikeket es egyszercsak azt mondta a derekam, hogy ennyi volt. pedig epp nem is csinaltam semmit, alltam es neztem, hogy mit is kellene meg letorolni/elpakolni es akkor hopplahopp, ugy belenyilallt a fajdalom a hatamba, hogy "szo bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik". ez volt csutortok este, Norbi jott el ertem, mert nem birtam volna hazamenni. penteken egyedul voltam itthon, a wc-re 4kezlab sikerult csak elmaszni, aztan este elmentunk az ugyeletre. onnan eloszor el akartak hajtani, mert mar bezart az ugyfelfogadas, de vegul a recepcios csaj nagyon kedves volt es korbetelefonalt, hogy valaki hajlando-e megnezni es igen, volt ilyen, ugyhogy maradtunk. kb. 20 percet kellett varni, aztan szolitott a doki, megvizsgalt, kikerdezett, felpattant a betegvizsgalo agyra es bemutatott par gyakorlatot, amit csinalnom kell, kozben eldiskuraltunk az amerikai es az angol angol kozotti kulonbsegrol, elmeselte, hogy 47 orszagban jart eddig, felirt ket gyogyszert, egyik erosebb, mint a masik, majd utamra bocsatott azzal, hogy ha nem javulok hetfoig, akkor menjek el a haziorvoshoz. hetfore annyira jol lettem, hogy el is setaltam a dokihoz 2× is, eloszor idopontert, aztan pedig idopontra. egy fiatal csaj volt a doki, elmondtam, hogy mizu, erre megkerdezte, hogy szerintem o hogyan tudna segiteni a problemamon. hat gondoltam, te vagy az orvos baszod, ne engem kerdezz. :D na aztan o is tovirol hegyire megvizsgalt, mondta, hogy szerinte izomproblema, es hogy szeretnek-e meg gyogyszert. na mondom, veled is ki vagyok segitve. :D vegul azt mondta, hogy felirja ugyanazokat a tablettakat, amiket a masik doki, de hogy most mar ne 4x1-et, hanem 4x2-t szedjek belole. kodeinbol... szerintem ki akart nyirni. :D de tuljartam az eszen es csak annyit szedek, amennyit az elso doki mondott. 
tegnap mar egesz jol birtam, az ules nehezen megy, de allni egesz jol birok. hajolni egyaltalan nem, de nem lehet mindent egyszerre. szoval egy heti piheno utan holnap elmegyek dolgozni es hozzaigazodok a kollegaim tempojahoz, kezdodik az "olasz melo". :)

ha pedig meg az o tempojukkal se birom a munkat, akkor fizioterapia, de remelem, erre nem kerul sor.  

#285 - they don't give a fuck

történt ma, hogy a tortákat szállító sofőr beletörte a kulcsot a zárba, így a raktárba, ahol a cuccainkat tároljuk, nem lehetett bejutni. telefonáltunk az illetékeseknek, akik azt bírták válaszolni, hogy majd holnap reggel küldenek valakit. én meg menjek haza kabát, táska, pénztárca, kulcsok nélkül. 

a kollégám végül addig piszkálta a zárat, hogy ki tudtuk nyitni. de ha a menedzseren, a területi menedzseren vagy a tulajdonoson múlik, akkor pulcsiban jövök haza.

és én ezt most kurvára a lelkemre vettem. 
mert egész évben megy a bullshit, hogy milyen jól dolgozunk, meg hogy szeretnek bennünket és csapatmunka és barátok vagyunk... és akkor jön egy ilyen szituáció és le se szarnak. 
eddig úgy nagyjából basztam rá a hülyeségeikre, pedig volt elég. de ha most fel kellene mondanom és megkérdeznék, hogy miért, akkor azt válaszolnám, hogy azért, mert:

- nálunk a pozíció nem felelősséget jelent és kemény munkát, hanem lógást, hogy bármit megtehetnek, hogy gondolnak egyet és kisétálnak a boltból egy szó nélkül beszélgetni a többi eladóval, hogy szétlopják a boltot, mert minden környékbelit kínálgatnak forrócsokival, kávéval, mikor mivel, hogy úgy szolgálják ki magukat a hűtőből, mintha otthon lennének, holott van 50% kedvezményünk mindenre, egy fél literes üdítő kerül 75 pennybe...
- nálunk le van szarva a törvény és simán behívnak nyitni 8-ra úgy, hogy előző nap zártál és éjfélkor végeztél, majd azt mondják a pofádba, hogy ez nem törvénytelen, mert a szerződésben benne van, miközben nyilván nincs és a szerződés egyébként se írhatja felül a törvényt
- nálunk mindenki cserélgethet, de ha én teszem, akkor második alkalommal megszólnak, hogy én mindig cserélek, miközben az első alkalommal, mikor rákérdeztem, hogy ez gond-e, az volt a válasz, hogy a mi műszakjaink, azt csinálunk, amit akarunk
- nálunk kivétel nélkül mindenki késik, 10 percet, másfél órát, mikor hogy, de ha én telefonálok, hogy beteg vagyok, kések egy órát, de nyugi, nem maradok otthon, tudom, hogy a szombat szopó, ha bárki kiesik, akkor én számon vagyok kérve, hogy mégis ezt hogy gondolom
- nálunk senki nem tud rendesen kitakarítani, engem kivéve
- nálunk fingja nincs a menedzsernek semmiről, de konkrétan azt se tudja, melyik sütiben mi van és akkor előad nekem egy ilyen dumát, hogy vannak a keményen dolgozók és vannak a lazák, akik jó képességekkel rendelkeznek és hát ezért lett ő menedzser, mert ő az utóbbi csoportba tartozik (szerintem a lusta, fogalmatlan, féltékeny törtető kategóriába, de ez mellékes)

és ezt folytathatnám napestig. és ezt mind leszarom, mert alapvetően nincs nagy bajom ezzel a melóval. ma például azzal szórakoztam, hogy színskálát csináltam. :D 

de ez a mai, ez beadta rendesen. nem bánom, hogy visszamondtam a lehetőséget a Pret a Manger-ban és a Hiltonban, viszont várom a pillanatot, amikor végre felmondhatok és itthagyhatom ezt a felfuvalkodott semmirevaló bandát. 

#284 - 2016 vége

év végi összefoglaló pár mondatban.

nagyon sok minden nem történt, vártuk a karácsonyt, ennyi kábé. ezek az ángliusok tudják, hogy hozzák meg az ember hangulatát, a '15-ös és a mostani ünnep is jó hangulatban telt, még úgy is, hogy semmi időm nem volt az előkészületekre. a dekoráció kifulladt egy égősorban, ami az ágy felett van, illetve a 24-én feldíszített karácsonyfában. ami ugyanúgy néz ki, mint a tavalyi, mivel a díszek és konkrétan a fa is ugyanaz. csóró egyik fele enyhén hiányos, de legalább jó közel lehet nyomni a falhoz. :D

ami idén változott, hogy ez a büdös macska kifundálta, hogy ha elkezdi baszkurálni a gömböket, akkor kap reggelit. vagy száműzöm a fürőszobába. a lényeg, hogy én tutira felébredjek. 

szóval fát díszítettünk, főzőcskéztünk (párolt zöldségek és lazac, illetve sajtos-baconos és mandulás-aszaltszilvás csirkemell volt a menü muffinsütőben, baconbe csomagolva sütött zelleres és sima töröttkrumpli körettel, a desszert pedig melóból jött, egy banános-toffis torta), ajándékoztunk (én végig titokban tudtam tartani a lemezjátszót, volt nagy öröm és meglepetés, az én ajándékom pedig egy tetszőlegesen választott bármi lett volna a superdryból, de semmi olyan nem volt most, ami igazán megdobogtatta volna a szívemet, úgyhogy végül egy újabb cipőt kaptam, ezúttal egy türkizkéket, illetve kedves szomszédainktól kaptunk egy-egy karórát - macskást és bmw-st -, hemeli barátainktól egy csodálatos kézzel készített mézeskalács házikót és egy szintén handmade képeslapot, és végül, de nem utolsó sorban anyu küldött egy cicás párnahuzatot), pihentünk és kirándultunk. 

az meg úgy volt, hogy olvastam az itt élő fókakolóniákról és egy szép, napos, ámde igencsak hideg napon felkerekedtünk Norfolkba. egészen pontosan Horsey Gapbe mentünk, ahol novembertől februárig lehet megnézni a fókacsaládokat természetes közegükben, a tengerparton. nagyon vicces jószágok, igazi töltött tömlők. ki volt írva egy táblára pár infó róluk: a becsületes nevük szürke fóka. a bikák 2,3-3,3 méteresre nőnek és akár 300 kg is lehet a súlyuk, sötétszürkék és simán elélnek 25 évig is vagy tovább. a tehenek kisebbek, halványabb a színük és maximum 35 évig élnek. a bébifókák 15 kilóval születnek, 6 órán belül szopni kezdenek, átlagos esetben naponta 6x10 percig 18-21 napig és napi 2 kg-ot híznak. a szőrük pedig hófehér, amit idővel elveszítenek és kapnak helyette szürke pöttyös kabátot. láttunk mindenféle méretű és nemű állatot, volt ebédelés, szerelmi légyott, "rohanás" a vízbe, lubickolás, játék, vakarózás-fetrengés és sajnos néhány elhullott fóka is, őket nagyon sajnáltam, eléggé váratlanul ért, őszintén szólva nem számítottam rá, hogy ilyet is látunk. pedig a természet törvényei itt se kivételeznek, nem is tudom, mit vártam. azért összességében jó élmény volt, tetszett, amit láttunk. aztán elugrottunk még Great Yarmouthba, szezonban lehet, hogy érdekes város, most eléggé lehangoló volt a sok csövessel és rosszarcú népekkel. a tengerpartja mondjuk szép volt így is. 

aztán jött pár nap munka, majd 31-én este vacsora Hemelben Zoliéknál, Jani szomszédékkal. rég röhögtünk ennyit, jó volt nagyon. isteni volt a kaja is, Judit megint kitett magáért. :)
éjfélkor elénekeltük a himnuszt koccintottunk, aztán "interurbán" kapcsolódott Ausztrália és egy ottani határátkelős kommenttárs, beszélgettünk még kicsit, végül hazaszáguldottunk.  

így ért véget az úr 2016. esztendeje Londonban, az Egyesült Királyságban. 

------

néhány pillanat, ami igazán emlékezetes volt 2016-ban:

- Portugália, az első pillantás a nyílt óceánra
- a 35. szülinapom a delfinekkel
- Cornwall, naplemente Lands Endben
- amikor ráragadt a torta teteje a doboz tetejére
- amikor 1 fontért vettem egy akkora üveget  a carboot sale-en, mint én és ismét Jani szomszédunk cipelte
- az első angliai mozizás (The secret life ot pets)
- amikor azt mondta egy visszatérő vevőnk, hogy minden boltba kellene legalább egy olyan eladó, mint én


ha 2017 egy cseppet se lesz rosszabb, akkor jó évünk lesz. :)