Sunday, 25 September 2016

#273 - sexy back

csak szolok, hogy szekszibb a hatam, mint Madonnae. igen, arrol a Madonnarol van szo. <3

Tuesday, 13 September 2016

#272 - a pisztácia kifogyott, csokoládé nem is volt

van nekünk a munkahelyen egy olyan termékünk, hogy cupcake sundae. ez lényegében azt jelenti, hogy felszeletelünk egy cupcake-et és rétegezzük jégkrémmel, szószokkal, mindenféle biszbasszal. van ebből a cuccból 5 féle, ilyen műanyag minták, ki vannak rakva, hogy lássák a népek, lehet ilyet is kérni. 

ez a kész termék, a minta ennél sokkal probb.

ott kezdődik, hogy eleve mindenki azt hiszi, hogy ezek a műanyag minták igaziak. mikor elpofázod, hogy jégkrém, és akkor hogy jéééé, ez igazi??? az bzmeg, speckó jégkrémmel készült, sose olvad el... ja, meg hogy take awayre van-e? van egy srác, jön minden héten, vesz két ilyen szart és belerakatja szatyorba, mert ő viszi haza. :D 

aztán hogy milyen ízű van... és akkor elmondod, hogy ami ki van rakva, az ilyen meg olyan, de lényegében bármilyet tudunk csinálni, már ha van olyan cupcake-ünk ugye, mert hogy az az egyik alkotóeleme. és akkor elkezdődik a ki-mit-tud... 

valamelyik este egyetlen egy darab banános cupcake maradt. jön egy nő, hogy ő olyan sundae-t kér, ami ki van rakva, csokisat. mondom neki, hogy az nincs. csak banános van. 
de hogy az hogy néz ki. 
ugyanígy, csak nem barna, hanem sárga.
de csoki ízű?


úgy elkezdtem röhögni, mert pontosan tudom, hogy ilyenkor milyen fejet vágok, ezt nem tudom koordinálni, ez van. :D ráadásul Sean ott állt mögöttem, ő csak hallotta a beszélgetést, de ő is vinnyogott magában. még jó, hogy nem néztem rá, mert ott aznapra be is zárhattunk volna szerintem. :D

#271 - gyerekek, gyerekek, szeretik a cupcake-et

nem titok: sütikéket árulok. az se titok, hogy a sütikék úgy vannak megcsinálva, hogy a gyerekek messziről kiszúrják őket. így aztán van annyi kis és nagy gyerek körülöttünk egész nap, hogy még sok is. főleg nekem. :D

tegnap egy fiatal anyuka vásárolt nálam, egy 3 év körüli kisfiú és egy 1.5 év körüli kislány volt vele, illetve a nagyi. a kisfiú kiválasztotta a maga muffinkáját, a mama is az övét, aztán elpályáztak a Tesla kiállítótermébe, hogy megnézzék a piros autót. és ahogy pakolászom nekik a sütiket a dobozba, egyszercsak azt mondja nekem ez a fiatal nő, hogy ő legszívesebben elmenekülne a családja elől. én meg köpni-nyelni nem tudtam, mert hát mit lehet erre mondani, illetve mit mondjak én, aki eleve nem akar szülni... aztán végül pont ezt mondtam, hogy ne haragudjon meg érte, én lehet, hogy nem a legjobb választ adom és az is lehet, hogy önző vagyok, de én nem akarok gyereket. egyáltalán. mert pontosan el tudom képzelni, hogy miről beszél. és erre ő azt válaszolta, hogy sokkal jobb, ha így döntök, minthogy vállalok 1-2-3 gyereket és aztán meg nem érzem magam jó anyának. mert hogy ő most így érzi. hogy imádja őket, de alig várja, hogy visszamenjen az egyetemre jogot tanulni. mert neki kell a személyes szabadsága, a saját élete. és az az igazság, és ezt meg is mondtam neki, hogy szerintem ez a nő sokkal jobb anyuka, mint az a sok ősanya, aki már eleve anyának született. mert kétségei vannak és folyamatosan arra törekszik, hogy jó, jobb legyen. ismerek egy másik ilyen anyukát is (igaz, Kátya?), tudom, hogy baromi nehéz lehet, de az nyugtasson mindenkit, hogy egyrészt akármilyen is legyen valaki, a gyerekének akkor is ő lesz a legszuperebb anyuka, másrészt meg előbb-utóbb minden gyerek felnő egyszer. :) (aztán levezetésképp beszélgettünk még pár szót, hogy honnan jöttem, és hogy szerinte a magyar nők nagyon szépek, de a férfiak kevésbé, erre mondtam, hogy igen, a magyar nők tényleg nagyon szépek, de én sajnos nem vagyok olyan szerencsés, aztán mondta, hogy ne hülyéskedjek, mert én is nagyon szép vagyok, aztán hogy így kibeszélgettük magunkat, szép napot kívántunk egymásnak, és ő jobbra el.)

pár napja volt egy másik anyuka, na azt nem annyira érdekelte, hogy ő milyen jó vagy nem jó anya. konkrétan elhagyta a kisfiát, az meg ott állt egyedül a pláza közepén és úgy sírt, hogy majd' megszakadt a szívem. a munkatársam felvitte a információhoz a kiskrapekot, aztán nem sokkal később jött a csaj a gyerekkel, hogy köszöni a segítséget, de nem látszott, hogy annyira meg lenne hatódva. könyörgöm, hogy lehet egy gyereket elhagyni???

tegnap meg egy kislány esett el, de úgy, hogy fullra vérzett az orra. adtunk nekik vizet és szalvétát, aztán apu azt kérdezgette, hogy van-e itt biztosítás a shopping centerben, ha valami történik. nem ám, hogy van-e orvos vagy valami, hanem a biztosítás. hát bzmeg, ilyennek is minek a gyerek?!

szóval ja, néha még engem is meg tudnak lepni, pedig elég sokat láttam már. :)


#270 - bicikli

a legelső bringám egy piros kis sokkerekű volt, később azon tanultam bicózni. anyu szaladgált mögöttem, a söprűnyél meg be volt dugva a vázhoz, hogy el ne vágódjak. szerintem a magyar gyerekek 99%-a így tanult meg biciklizni a '80-as években. hogy most mi van, azt nem tudom. 

a következő birigli egy aranyszínű kemping volt, azt asszem a tata szerványolta valahonnan. derékban össze lehetett csukni, az ülés alatt pedig volt egy kis fekete tatyi a legszükségesebb alkatrészekkel, kulcsokkal, stb... nyarakat kempéztünk végig, egyik utcán le, a másikon fel. egyszer úgy elnyaltam vele, hogy a jobb karomról teljesen lejött a bőr, a könyökömön még mindig látszik a nyoma. 

dettó, csak arany metál színben. :D

aztán megkaptuk az első mountain bike biciklinket, talán '92-ben. fehér alapon összevissza fröcskölt, színes festése volt. elég nagy szám volt az akkor, nekünk az elsők között volt Jankón, jártunk vele mindenhova, határba, erdőbe, Fehértóra, Halasra, Mélykútra... ez a szegény jószág kiszolgálta magát, még gimiben is használtam, aztán amikor elmentem tanulni Szegedre/Kaposvárra, akkor ideiglenesen nyugdíjaztam. le volt zárva a társasházunk közös, csak lakók által használt bringatárolójában. aztán valamelyik szomszéd ellopta. a biztosító nem fizetett, mert szerintük akár én is "ellophattam", mivel kulccsal nyitották ki a tároló ajtaját, betörés nem történt, blablabla...

ezt a típusú fröcskölést kell elképzelni, csak persze a szivárvány minden színében
a következő bicikli Norbival együtt érkezett az életembe, azt nem lehetett, hogy neki van, nekem nincs, muszáj volt megoldást találni. eleinte a tesója bringáját kaptam kölcsön, de aztán amikor Pestre költöztünk, megvettük a kék-fehér szépikét. egy dolgot cseszerintettünk el, kicsit kicsi lett. nem is volt kényelmes, de azért jártam vele bőven. végül eladtam és megvettem a tökéles bringát. amit alig használtam, és amit végül itt, Londonban loptak el a ház elől. 

a picike gt laguna

és a gyönyörűségem :'(
a lopás utáni kupi dokumentálva lett, igaz, a rendőrök ki se jöttek, bár az is igaz, hogy olyan gyakori a biciklilopás Londonban, hogy ha minden egyes esethez kimennének, mást se csinálnának. és mentségükre legyen mondva, miután felvették az adatokat, két napra rá, vasárnap délelőtt telefonáltak, hogy ez és ez a referenciaszámom, amit a biztosítónak kell küldeni. 

és akkor pár szó a biztosítóról. a bringát 2-án, pénteken délután lopták el. hétfőn elküldtem a biztosítónak a kért dokumentumokat e-mailben, a zárak maradékát és a kulcsot pedig postán. csütörtökön kaptam az e-mailt, hogy elfogadták a "bizonyítékokat". felajánlottak két üzletláncot, hogy választhatok onnan biciklit, vagy ha ott nem találok, akkor küldjem el nekik a kiválasztott üzlet elérhetőségét és lerendezik velük az ügyet. itt én elbactam kicsit a dolgot, mert az a bicó, amit kiválasztottam, csak 262 fontba került, viszont mivel a weboldal nem lett frissítve, már kifutott terméket kértem, hogy intézze el nekem a biztosító. szóval 262 font mínusz 50 font önrész: a biztosító elutal nekem 212 fontot a héten. azaz most örülünk is meg nem is. a legjobb nyilván az lett volna, ha ez az egész meg se történik. de így se rossz, főleg, hogy a biztosító ennyire gyors és rugalmas volt. arról már nem ők tehetnek, hogy szezon vége van és a 2016-os cuccok jórészt kifutottak. 

tehát a megoldás a következő: választok egy 2017-es modellt, a biztosító által kifizetett pénzt betolom depositba, a maradékot pedig 6 havi részletben kifizetem. nem akartam drága bringát, de végül úgy látszik, nem úszom meg. de ha meglesz, az tuti, hogy magamra láncolom. :D a kurva anyját az összes mocskos tolvaj népségnek, hogy száradna le az összes kezük!!!