#247 - utazásaink

ha egyszer valami csoda folytán nagyon sok pénz birtokába kerülnék, vennék pár ingatlant, a maradékból pedig elindulnék világot látni. 
gyerekkoromban voltunk egy-két alkalommal a Balatonnál, Pesten, Hévízen, osztálykirándulások alkalmával Egerben és a Szalajka-völgyben, Sopronban és környékén, gimiben volt egy tanulmányút, Drezdába és Meissenbe mentünk, illetve egy Lommatzsch nevű városkában szálltunk meg. aztán amikor Szegeden tanultam, volt egy másik tanulmányút, akkor Bécs és Pozsony volt a célpont, szintén ebben az időben jártam Szabadkán és Debrecenben, Makón, majd később ismét iskolai programként Erdélyben és Somogydöröcskén, akkoriban Kaposvár volt a bázis. Eljutottam még Keszthelyre, Pannonhalmára, Veszprémbe, Eplénybe,  Pannonhalmára, Szigligetre, Pécsre, a család és közelségük révén Kecskemétre, Bajára, Kiskunfélegyházára, jártam Nagykanizsán és Tapolcán, Győrben, Veszprémben, Tatán, Kalocsán, Nagyorosziban, Tihanyban, Lillafüreden és Békéscsabán, meg még egy csomó kisebb-nagyobb településen, amik az utamba estek. 
aztán amikor felköltöztem Esztergomba, bejártuk az egész Dunakanyart, Visegrádot, a Pilist, Dobogókőt, Szentendrét... 
az első "igazi" külföldi nyaralásom 2004-ben volt, akkor láttam először tengert, Sartiban voltunk Kátyáékkal. közben tesóm kiköltözött Barcelona mellé, náluk is voltunk látogatóban többször: Barcelona, Girona, Sitges, Manresa, Solsona, Vic, Andorra, Montserrat, megannyi csodálatos város, táj... 
öcsémmel pedig Lengyelországban voltunk tavalyelőtt, na ott se keveset röhögtünk, jó élmény volt nagyon. :)

majd jött a "Norbi-korszak" és ismét a Balaton, először Zánkán voltunk. innen indul a mai poszt igazából, ugyanis az apropó az "utazófal", amit most kezdtem el csinálni. Norbi vett lécet, lakkott, felfúrta a fát, én meg felpakolásztam rá az eddigi kis emlékdarabkáinkat. :)

sajnos csomó cucc otthon van Magyarországon, de azért egy váz már így is kialakult. 

1. Zánka - 2010
első közös nyaralásunk. itt történt az az eset, amikor az éjjel közepén kellett szétbontanunk a hálószobát, mert azt hittük, egér van bent, de aztán kiderült, hogy "csak" a szú matat az éjjeliszekrényben. ami repült is kifelé az előszobába. és itt indultunk el megnézni a Hegyestű nevű képződményt is, ami a helyiek szerint csak kb. 2 km séta. ők biztos tudtak egy rövidebb utat, mert mi elmentünk a halál fütyijére is, de vissza kellett fordulnunk, mert még félúton se voltunk és 50 fok volt és Norbi lába kidörzsölődött és én szokás szerint nagyon röhögtem és ebből persze sértődés lett. aztán csak eljutottunk a Hegyestűhöz, valami 7 km volt kocsival...

2. Fonyód - 2011
az egyik legrosszabb nyaralásunk. a szállásunk Fonyód utolsó előtti házában volt, a lehető legtávolabb a Balatontól. sokat esett az eső, voltunk hajóval Badacsonyban, ittunk finom bort és ettem milánóis pacalt (broáf). itt suhantam bringával a leggyorsabban eddig és felzabáltuk az egyik helyi cukrászda teljes puncsszelet készletét. :D

3. Vrbnik (Krk, Horvátország) - 2012
Norbi első találkozása a tengerrel, az első hosszabb utunk az első autónkkal, JUHocskával, a Secret beach, a világ legszűkebb járdája, az egyik legjobb bor, amit valaha ittunk, de szép is volt! :)

4. Szilvásvárad - 2013
hosszú hétvége, sok eső, nyakig érő sár, tavaszillat a Bükkben, pisztrángozás, bóklászás.

5. Lutzmannsburg (Ausztria), Velence - 2013
5 nap, egyik szállodából ki, a másikba be. óriási különbség a két hotel között, pedig a Sonnentherme is 4*-os és a Velence Resort&Spa is. kicsit visszahúzott a szívünk Ausztriába, ahol még a fűszálak is katonás sorban álltak. egyetlen negatív élményünk ott az volt, hogy a szálloda bicóit kikölcsönözve elmentünk egy kisebb bringatúrára és természetesen Norbi a legcsillivillibb teleszkópos biciklit kérte, amit nyilván mindenki más is, magyarul szanaszét volt hullva, alig tudtunk vele visszakerekezni. én természetesen itt is röhögtem, de itt legalább nem lett belőle pukkadás. ja, és amikor mentünk át a Velence R&S-ba, úgy meghajkurásztuk az Opelt a 8-as főúton, hogy Gárdonyban be kellett mennünk egy szerelőhöz, mert azt hittük, megöltük a motort. 170-nel mentünk. :D

6. Orebic (Horvátország) - 2013
itt volt az, hogy egy hétig feküdtünk a tengerparton. :D öcsém és anyu is akkor nyaraltak ott, jó volt kicsit együtt lenni. csak a húgom hiányzott, hogy teljes legyen a család - az én részemről persze. itt ejtettük meg az első tengeri hajókirándulásunkat is, gyönyörű volt, egész nap a szigetek között lebegtünk. 

7. Zalakaros - 2013
november végén voltunk egy hosszú hétvégére a Karos Spaban, végigröhögtük, végigdagonyáztuk, végigettük a 3 napot. az egyik legjobb hoteles pihenésünk, evör. :)

8. Sümeg - 2014
az egyik legszarabb hoteles pihenésünk, evör. hideg volt a hotelben, el kellett költöznünk egy másik szobába, mert a szomszédban lévő gyerektől nem lehetett aludni, ráadásul totál megfáztam, tiszta punnyadás volt az a hét. a lovagi torna és vacsora érdekes volt legalább. és még a nótámat is elhúzták a cigányok. :)

9. Zakynthos (Görögország) - 2014
az eddigi legjobb nyaralásunk, erről írtam már, úgyhogy most nem cifrázom.

10. Vodice (Horvátország) - 2014
erről is írtam már, maga a falu szép, de iszonyú zsúfolt, egy éjszakát se tudtunk végigaludni, a végén már csak az órákat számoltam, hogy mehessünk végre haza. itt esett meg az ominózus fáramászós macskamentés és utolsó nap jártunk a Krka Nemzeti Parkban is, az mondjuk csodaszép volt és Sibenik is, az egyik legszebb óváros, amit valaha láttam. azért mindenütt volt valami szuper emlékünk is, sehonnan nem jöttünk el nagyon keserű szájízzel. :)

11. Mallorca, Barcelona (Spanyolország) - 2015
ez meg elég friss élmény, kár, hogy olyan rossz időt fogtunk ki, mert csodálatos a sziget. hát még ha friss lett volna Norbi vacsorája és nem lett volna olyan beteg, az milyen csodálatos lett volna... de azért amikor visszanézegetem a képeket, mégiscsak arra jutok, hogy nem volt ez azért olyan rossz nyaralás. :) és még húgommal és anyuval is találkoztam, szóval ja, jó volt ez igazából. :D

folytatása következik! :)

#246 - áltsuli

1996

osztálykiránduláson voltunk, 20 éve. az ofőnk, Attila bácsi akkor kb. annyi idős volt, mint mi most. tavaly halt meg. 
amikor ötödikben "megkaptuk", ültünk a padokban, alig látszottunk ki, ő meg bejött a két méterével, a bajszával és a hosszú hajával. majd befostunk. később kiderült, hogy a lehető legnagyobb szerencsénk volt vele, az egyik legjobb tanárom volt, ha nem a legjobb. máig előttem van, ahogy nevet. történelmet és éneket tanított és imádta a Pepsi Colát. mindig úgy szólított fel, hogy a szép szempillájú Kovács Erika. én meg vörösödtem, mint a rák. :D

az utolsó osztálytalálkozónk nem jött össze, sajnálom nagyon. jó lett volna látni őket, mert nem igazán tartom a kapcsolatot senkivel, kivéve az egy szem örök barátnémat, Kátyát, akivel ekkoriban már javában "együtt jártunk". :D mennyi hülyeségen, szerelmen, bánaton, hogynézekkin... mentünk keresztül! 20 év, istenem, néha bele se gondolok, mennyi idős vagyok. én nem érzem, hogy felnőtt lennék, hogy maholnap 35 leszek, hogy telik az idő. nyilván látom, de a mai napig kiesik olyan a számon, hogy tudod, egy ilyen idősebb koma, olyan 45 körüli. :D eszembe se jut középkorúnak definiálni magam. nagy pofára esés lesz, ha úgy igazán elkezdek öregedni. :D 

én a képen, ha valaki nem ismerne fel, a piros pólós és a kék baseball sapkás lány mögött virítok a hátsó sorban, jobbra mellettem Kátya, fehér felsőben. neki például van már egy gyönyörű kislánya és egy aprócska nőcsábásza. 

de menjünk akkor sorba:
Atesz előtt áll Lusztig Zsolti, mindig kitűnő tanuló zsenike, ok, mondjuk tesiből nem volt egy ász, emlékszem, amikor először ment bringával suliba, az apukája autóval ment mögötte, nehogy baja legyen. egyszer kiugrott a folyosóra valami öregasszony jelmezben, pont az igazgató elé, ez volt a legnagyobb csínytevése, egyébként eljátszogatott a ceruzáival. ha jól tudom, felesége van, gyerek asszem nincs. 

mellette Fenyvesi Árpi, aki minden Anyák napján elsírta magát versmondás közben. olyan kis hülyék voltunk. :) neki is van gyereke, ha jól tudom.

Csobán Zsolti, alsóban ő volt a szerelmem. van egy kép, Majsán vagyunk a strandon, mindenki néz bele a kamerába, én meg a Zsoltit bámulom. :D asszem ő is családos már. 

Mestike, akiről fogalmam sincs, el is költöztek Jankóról.

Papp Juci, akinek beleragadt egyszer a rágó a hajába és azt a tincset kivágták neki. :D ő is anyuka már. 

Magyar Móni, aki úgy mondta fel a Nem tudhatom-ot, hogy "erdőt, fütykös gyümölcsöst". :D neki is van gyereke.

aztán én és Kátya, majd lógó Manci. azt hiszem, egy kicsit mindenki Manci szeretett volna lenni akkoriban, vicces, szép, eredeti és okos csaj. mondjuk, szerintem nem hazudok, ha a azt mondom, hogy a mai napig vannak páran, akik nem bánnák, ha lógómancik lennének. :D egy kisfia van, Németországban él. 

Frittmann Misi, aki szeplős volt és jól kézilabdázott. ez is lett a veszte, egyszer ráborította hittanórán a pap az iskolapadot, mert folyamatosan a labdával szórakozott. ő is apuka, ha jól tudom. 

Dóra, akivel egy ideig triót alkottunk, állandóan együtt lógtunk. aztán valahogy elmaradt, vagy inkább elhagyott bennünket. egyszer levágta a hajam, mondtam neki, hogy egy picit lehet még rövidebb, na akkor volt fél centis fejem. :D vele se nagyon tudom, hogy mi van, anyukája nemrég halt meg. gyereke nincs, remélem, legalább barátja van. 

Farigó, az osztály egyik bohóca, a legmagasabb és egyben a legfiatalabb közöttünk. :D most várja a második babát. 

középen a három grácia: Kovács Éva, Bognár Viki, Ádám Adri. Éva és Adri mindig kitűnők voltak, Viki pedig szuper tehetségesen kézilabdázott. Adri két nappal korábban született nálam és tőle "tanultam" a körömrágást, jajj, mire leszoktam róla. :D mindhárman anyukák.

balra lent guggol a picurka Maráczi Lacika, ő volt a másik kis zseni, ő az egyetlen, akiről egyáltalán semmit nem tudok. 

mellette Szente Barbi, aki később csatlakozott hozzánk és teljesen beilleszkedett közénk, van egy fotó valami osztálybuliról, ahol őrült módon táncolunk. :D van egy kisfia, itt élnek Angliában. 

Bayer Abigél, a padtársam volt sokáig. ők vallásosak, komoly, szerény lány volt, és érdekes, vagy pont nem is annyira, de ő ment férjhez legelőször és már egy csomó gyereke van. Svájcban élnek, ha minden igaz. 

Nagy Kati, igazi nagyszájú, belevaló, egyszerű lány volt, neki is van gyereke. 

és végül Sódar Szilvi, a mindig csendes, visszahúzódó, aki már attól elpirult, ha ránéztek. :) ő volt a másik meglepetés, hamar férjhez ment és gyerekeket szült. 

nagyon jó osztály voltunk, és bár eléggé gátlásos voltam és csomó bajom volt mindennel, a becenevemmel például, ami harmadiktól végig elkísért és utcahosszan kiabálták utánam a felsősök, hogy Kecskeeee, meg hogy csórók voltunk és sose jutott "márkás" cipőre például, vagy hogy már akkor is megvolt az, hogy te a tanár gyereke vagy, te meg csak a melósé, azért jó szívvel emlékszem vissza erre a korszakra, mert igaz ugyan, hogy nehéz, de egyben jó is volt áltsulisnak lenni. 

#245 - kreatív

minap szembejött ez az album:

https://www.facebook.com/creativeadsblog/photos/?tab=album&album_id=1005114152839594

az a kannaváró-ronáldinnye-dévidbeken trió eléggé odabasz. :D

aztán meg jöttek a mémek a vizes vébés plakátokkal, itt már konkrétan sírtam. a kedvencem a pálcikarajz. :D

http://hvg.hu/itthon/20160331_A_Boldogtol_a_hotdogig__megjottek_a_memek_a_Gyarfasplakatokhoz

hiába, kreatív a magyar... :D

#244 - integet

aznap, amikor mentem interjúra, a 189-es busszal utaztam Maida Vale-ből Brent Crossba. ez a busz egy darabig a Cricklewood Broadwayen megy, ahol Norbi dolgozik. épp breaken volt és telefonon beszéltünk, mondta, hogy megvár akkor az utcán és integet majd. meg is beszéltük, hogy a Tesco előtt fog állni, én a busz jobb oldalán ülök, fent, pont a sofőr fölött. hát erre ez a kurva busz nem elkanyarodott egy 30 méterrel előtte! mondom neki, hogy hiába várt, mert nem fog látni és sajnos én se látom őt a tömegben. és pont akkor úgy fordult, hogy a fekete kabátja alatt megláttam a rikító narancssárga pulcsiját és mondom neki a buszon ülve hogy: "látlak, látlak!" és erre ő elkezdett integetni a nagy semminek, bele a kereszteződésbe, de én ott ültem a buszon és tudtam, hogy az az integetés nekem szól és olyan szerelmes lettem megint. hát így mentem interjúra. :)

♥♥♥

#243 - és az új munka

múlt szerdán kitöltöttem a Lola's Cupcakes online jelentkezési űrlapját és bejelöltem Brent Crosst, mint preferált store-t. nem sok reményt fűztem hozzá, mert folyamatosan csekkolom a shopping centre álláshirdetéseit, és nem volt meghirdetve semmi, de mindegy, próba, szerencse. de akkora, hogy csütörtökön írtak is, hogy pénteken be tudok-e menni interjúra. bekamuztam melóban, hogy időpontunk van dokihoz, egy órával hamarabb el kellene indulnom. el is engedtek, szóval pénteken időben ott voltam az interjún. 

totál kész voltam, én elhiszem, hogy mindenki jó emberekkel szeretne dolgozni, de ez egy sütiző, könyörgöm és nem a NASA. ugyanez volt a Neroban is. ezeknek, itt a Lola'sban a Five Guys volt a csavarodásuk, mindenre rákérdeztek, de tényleg mindenre, többet beszéltem a FG-ról mint bármi másról. aztán nagy vidáman elváltunk, hogy akkor egy héten belül értesítenek. az interjúnak 2-kor lett vége, este 7-kor jött az e-mail, hogy vasárnap be tudok-e menni próbaműszakra. akkor már nem tudtam mit kamuzni a Neroban, így megkérdeztem őket, hogy kezdhetek-e később és rugalmasak voltak, szóval kezdhettem. 

valami 2-3 órát voltam, felszolgáltam a sütikéket, leszedtem az asztalokat, kiszolgáltam 1-2 vevőt, mosogattam, kivittük a szemetet, aztán puszi. hétfőn jött is az e-mail, hogy enyém az állás, ha még mindig érdekel. érdekelt, szombaton kezdek. 

heti 40 óra, 5 munkanap, a legkorábbi shift 7-kor kezdődik, a legkésőbbi 9-kor zár, 7,25 az órabér. 10 perc alatt ott vagyok busszal, és ha maradok, akkor kihozatom a bringám, mert felesleges fizetni a buszjegyet, olyan közel van. 
fogalmam sincs, milyen lesz, én már a Nero után nem merek mondani semmit, de ha már vendéglátós meló, akkor olyan, aminek csomó előnye van és ez volt az elsődleges cél: 
- nem kell nagyon korán kelni és nem végzek túl későn
- nincs messze
- mivel pici a hely, nem kell sokat takarítani
- a plaza wc-jét használják a vendégek, tehát nem kell budit takarítani
- nincs konyha, a termékeket kiszállítják, tehát nem fenyeget a veszély, hogy behajtanak pancsolni a konyhába

itt fogok dolgozni

a többit majd meglátom menet közben. a sütikék amúgy finomak, emellett itt is van kávé, tea, üccsike, milkshake. igazából egy kis cukrászda. és mázlim van, mert hiába ez a legnagyobb store, így is csak kb. 10-12 asztal van, és a többihez képest ideális, mert fedett. mármint a többi store inkább csak elad, leülni nem lehet, aluljárókban meg utcán árulnak ilyen kis bódékból vagy kocsikról. és azért télen a tököm állna kint egész nap az utcán vagy egy huzatos aluljáróban. 

itt viszont nem szeretnék dolgozni

hát, egyelőre ennyi, sok sikert nekem holnaptól! :)

#242 - Caffe Nero update

hát, ez nem volt egy hosszú karrier...

tegnap töltöttem az utolsó napom a Neroban, egy röpke 13 órás műszakkal. 
legutóbb ugye azt írtam, hogy nem igazán érzem jól magam, valahogy a kávéim se voltak olyan szupcsik és hát ugye a menedzser, aki kedves, de valamit érzek a közelében... ami nem a puki. az első vele töltött műszak alatt aztán bizonysággá vált a megérzés: gyerekek, ha láttatok még kígyót! a 4. napomon voltunk. a Nero policy az, hogy egyszerre 2 vendégtől kell felvenni a rendelést, nem számít, ha el is felejted, majd megkérdezed újra. csak érezzék a törődést. ez tőlem az elején még nem volt elvárás, azt mondták, hogy szerezzek csak rutint egy vendéggel, aztán majd ha már megy, átállunk a kettőre. mondanom se kell, hogy egész reggel dumált, hogy csináljam már kettesével. de olyan stílusban, mintha egyébként a seggem vakarásztam volna. közben meg kérdezgette a hülye aranyszabályokat, amiket be kellett seggelni és nem is bonyolult, de tényleg nem, viszont én nem tudok szabályokat felmondani szó szerint, úgy hogy közben ott ugrál a nyakamon és a vendég is toporog, mert már menne. ha mindez nem lenne elég, hogy milyen is a luvnya, egy aprócska baleset: véletlen ráléptem a lábára, vagyis inkább csak a cipője szélére. azt a vernyogást, hogy én nagyon vigyázzak rá, mert neki nagyon érzékeny lába van és ez ne forduljon elő még egyszer. érted? mintha direkt ugráltam volna rajta. más erre annyit mond általában, hogy "no worries", aztán el van felejtve. na szóval 11 órára úgy kikészített, hogy úgy voltam vele, akkor én most hazamegyek a picsába. és akkor esett le az is, hogy mondta előtte este az olasz kolléganőm, hogy bármi történik, ne menjek el, mert ügyes vagyok és megkedveltek ez alatt a pár nap alatt. akkor még nem annyira fogtam, hogy mire is mondja. de szépen sorban azért mindenki megnyílt és elmesélték, hogy milyen menedzserünk is van. az előttem lévő csaj az első napja után csak betelefonált, hogy neki ennyi elég is volt, köszi. 
szóval én a 3,5 hetemmel egész kitartó voltam. 

egyébként sokat változott, nyilván a személyiségét nem tudja elrejteni, látni kellett volna a fejét, amikor felmondtam, de az utolsó két napon például csomót dumáltunk és ha az elejétől ilyen lett volna, akkor még el is gondolkodtam volna a maradáson, annak ellenére, hogy az első 2 hét után 52 órám volt csak és az ezzel járó lófing fizetésem. 
de például ilyeneket is csinált, hogy az első 3 hétben 6 napokra voltam beosztva 4-5 órás műszakokkal. mondtam neki, hogy több óra kellene. erre beosztott az utolsó hétre 5 napra, viszont a már említett 13 órás műszakkal. 5:20-kor keltem, 6:30-kor nyitottunk, 19:30-kor végeztünk és 20:30-ra értem haza. nem volt agyam a végére.
ja, és a nagy beszélgetésben egyszercsak kinyögi, hogy ő nagy fanja az Orbánnak, hogy milyen jó, hogy nekünk ilyen miniszterelnökünk van. hirtelen nem kaptam szikrát, aztán kiderült, hogy ugye a menekültválság kezelése miatt gondolja így és egyébként semmit nem tud a magyar belpolitikáról. aztán meséltem neki kicsit, hogy felvilágosodjon szegény. :D 

a kollégáim amúgy nagyon cukik voltak, a spanyol lány, Inma azonnal bejelölt facebookon, hogy találkozzunk majd, mert annyira megszeretett, az olasz lány, Mariana is elkérte a telefonszámom, mert ő meg itt lakik GG-ben, és szeretné velem tartani a kapcsolatot. Tomasso, az olasz srác, akivel tegnap zártam, megölelgetett a végén és úgy nézett rám, mintha a lottó ötöst nyertem volna meg, azzal a "dejóneki" fejjel. ő se akar maradni. és Inma se. szóval lesznek ott változások hamarosan. 
és az egyik idősebb vendégünk is körbepuszilgatott és sok szerencsét kívánt, kedves volt, jól esett. :)
a végén még Anna, a menedzser is megölelt és elmondta, hogy jó voltam ám... köszi bzmeg. 

így ért véget az el se kezdődött barista karrierem. :D pedig a végére olyan szép kávékat csináltam. néha. :D