hát, ez nem volt egy hosszú karrier...
tegnap töltöttem az utolsó napom a Neroban, egy röpke 13 órás műszakkal.
legutóbb ugye azt írtam, hogy nem igazán érzem jól magam, valahogy a kávéim se voltak olyan szupcsik és hát ugye a menedzser, aki kedves, de valamit érzek a közelében... ami nem a puki. az első vele töltött műszak alatt aztán bizonysággá vált a megérzés: gyerekek, ha láttatok még kígyót! a 4. napomon voltunk. a Nero policy az, hogy egyszerre 2 vendégtől kell felvenni a rendelést, nem számít, ha el is felejted, majd megkérdezed újra. csak érezzék a törődést. ez tőlem az elején még nem volt elvárás, azt mondták, hogy szerezzek csak rutint egy vendéggel, aztán majd ha már megy, átállunk a kettőre. mondanom se kell, hogy egész reggel dumált, hogy csináljam már kettesével. de olyan stílusban, mintha egyébként a seggem vakarásztam volna. közben meg kérdezgette a hülye aranyszabályokat, amiket be kellett seggelni és nem is bonyolult, de tényleg nem, viszont én nem tudok szabályokat felmondani szó szerint, úgy hogy közben ott ugrál a nyakamon és a vendég is toporog, mert már menne. ha mindez nem lenne elég, hogy milyen is a luvnya, egy aprócska baleset: véletlen ráléptem a lábára, vagyis inkább csak a cipője szélére. azt a vernyogást, hogy én nagyon vigyázzak rá, mert neki nagyon érzékeny lába van és ez ne forduljon elő még egyszer. érted? mintha direkt ugráltam volna rajta. más erre annyit mond általában, hogy "no worries", aztán el van felejtve. na szóval 11 órára úgy kikészített, hogy úgy voltam vele, akkor én most hazamegyek a picsába. és akkor esett le az is, hogy mondta előtte este az olasz kolléganőm, hogy bármi történik, ne menjek el, mert ügyes vagyok és megkedveltek ez alatt a pár nap alatt. akkor még nem annyira fogtam, hogy mire is mondja. de szépen sorban azért mindenki megnyílt és elmesélték, hogy milyen menedzserünk is van. az előttem lévő csaj az első napja után csak betelefonált, hogy neki ennyi elég is volt, köszi.
szóval én a 3,5 hetemmel egész kitartó voltam.
egyébként sokat változott, nyilván a személyiségét nem tudja elrejteni, látni kellett volna a fejét, amikor felmondtam, de az utolsó két napon például csomót dumáltunk és ha az elejétől ilyen lett volna, akkor még el is gondolkodtam volna a maradáson, annak ellenére, hogy az első 2 hét után 52 órám volt csak és az ezzel járó lófing fizetésem.
de például ilyeneket is csinált, hogy az első 3 hétben 6 napokra voltam beosztva 4-5 órás műszakokkal. mondtam neki, hogy több óra kellene. erre beosztott az utolsó hétre 5 napra, viszont a már említett 13 órás műszakkal. 5:20-kor keltem, 6:30-kor nyitottunk, 19:30-kor végeztünk és 20:30-ra értem haza. nem volt agyam a végére.
ja, és a nagy beszélgetésben egyszercsak kinyögi, hogy ő nagy fanja az Orbánnak, hogy milyen jó, hogy nekünk ilyen miniszterelnökünk van. hirtelen nem kaptam szikrát, aztán kiderült, hogy ugye a menekültválság kezelése miatt gondolja így és egyébként semmit nem tud a magyar belpolitikáról. aztán meséltem neki kicsit, hogy felvilágosodjon szegény. :D
a kollégáim amúgy nagyon cukik voltak, a spanyol lány, Inma azonnal bejelölt facebookon, hogy találkozzunk majd, mert annyira megszeretett, az olasz lány, Mariana is elkérte a telefonszámom, mert ő meg itt lakik GG-ben, és szeretné velem tartani a kapcsolatot. Tomasso, az olasz srác, akivel tegnap zártam, megölelgetett a végén és úgy nézett rám, mintha a lottó ötöst nyertem volna meg, azzal a "dejóneki" fejjel. ő se akar maradni. és Inma se. szóval lesznek ott változások hamarosan.
és az egyik idősebb vendégünk is körbepuszilgatott és sok szerencsét kívánt, kedves volt, jól esett. :)
a végén még Anna, a menedzser is megölelt és elmondta, hogy jó voltam ám... köszi bzmeg.
így ért véget az el se kezdődött barista karrierem. :D pedig a végére olyan szép kávékat csináltam. néha. :D
No comments:
Post a Comment