#203 - "vízilovak"

szombaton olvastam egy cikket arról, hogy lovak nőttek a Temze partjára. na, gondoltam, vasárnap lesz mit megnézni. el is indultunk, busszal bementünk a Trafalgar térig (mert csórók vagyunk és tube-ra nem fussa...), aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve elsétáltunk a Buckingham Palace-hoz, mert azt még nem láttuk. Norbi szerint igen, de az valami más volt, ráadásul hátulról, szóval most megnéztük, szelfiztünk egy jót, közben valami nyílt nap volt 120 éven felüli rokiknak, mert ott kocsikáztatták őket ki-be, láttunk géppuskás rendőröket, bokacsattintós őrőket, aranykerítést, szép volt na. 

aztán sétáltunk tovább az orrunk után, láttunk mindenféle érdekes épületet, szép ződ gyepet, valamiféle seregszemlét, II. világháborús repülőgépeket, öreg buszt, fiatal buszt... 

a Westminster Abbey előtti kis téren gyülekeztek ezek a "jóvágású" fiatalok, nem tudjuk, kik voltak és miért, de nem hiszem, hogy hivatalos katonanövendékek lettek volna. némelyik olyan nyeszlett volt, hogy én agyonütöm fél kézzel. 

itt már visszafelé jöttek, odafelé lemaradtam róluk, annyira bambultam valamin. pedig elég hangosak voltak, de valahogy nem tűnt fel. kezdek hozzászokni a zajhoz. :D

és amint itt álldigálltunk meg bambulásztunk, feltűnt, hogy az egy négyzetméterre jutó fotósok és videósok száma nagyobb az átlagosnál. kéremszépen, belecsöppentünk a Londoni Divathét egyik rendezvényébe. hát ennyi bohócot egy rakáson még nem láttatok.  :D öreganyám csipketerítőjétől öregapám katonai bakancsáig ezek a szerencsétlen divatőrültek mindent magukra aggattak. de szó szerint. még batmen is volt. vagy valami hasonló. aztán sorban kezdtek jönni a celebek, nagy benga kocsikkal érkeztek. amikor kiszálltak, akkor a fotósok mind egyszerre elkezdtek ordibálni, hogy állj meg, ide nézz, oda nézz, villogtak a vakuk... fél órát töltöttünk ott úgy, hogy már a végén könyörögtem Norbinak, menjünk már a francba, hát ha anyu szállna ki valamelyik mergából, őt se ismerném fel, nemhogy ezeket a "hírességeket". ő meg ott idétlenkedett, hogy várjunk, hátha látunk "Valakit". :D na végre láttunk is, egy Shelbyt, szóval végre el lehetett indulni. 

középen, a 'C' alatt az a világító fehér folt egy visszatükröződő vaku. az alatta kissé balra lévő fehér folt pedig a "Valaki". csak szólok.

miután kigyönyörködtük magunkat, tovább indultunk. a Big Ben mellett vitt az utunk, a Westminster hídon át. amikor először mentünk várost nézni, akkor is erre jártunk. arra jutottunk, hogy azóta se bántuk meg, hogy Londonba költöztünk. :) azon vigyorogtunk, hogy első alkalommal még milyen turistásan, bizonytalanul kóricáltunk itt, most meg olyan érzés volt, mikor otthon leugrottunk a Dunához vagy a rakpartra. :D 

innen már a célegyenesben voltunk, haladtunk a lovak felé. 

a figyelmes szemlélőnek feltűnhet egy, a norrmálistól kissé eltérő autó. gyakorolni kell még ezt a panorámafotózást. :D

itt mondja, hogy "lőjjed, lőjjed, lőjjed, mindjárt odaér a repülő!!!" :D

a valóságban temészetesen a parlament épülete se ilyen cikkcakkos. mondom én, hogy gyakorolni kell. :)

ha a "hátteret" nem nézzük, ezek a platánok pont olyanok itt a vízparton, mint az esztergomi Kis Duna sétányon. :D

kerestük a magyar zászlót. aztán mikor a feliratot megláttuk, rájöttünk, hogy hiába. 

és végül megérkeztünk a lovakhoz. itt gurul ki a vízből egyébként a már fent említett kétéltű kacsa is, halálos volt, ahogy a biztonságiak mondták egy pasasnak: "the duck is behind youuuuu!" mint egy zs kategóriás horrorfilmben. :D 
végül pedig, mivel elfáradtunk és megéheztünk, kerestünk egy buszt, felszálltunk rá és hazajöttünk. 

ezekben a lakásokban laknék. tetszenek a tetőteraszok. :)

- the end - 

#202 - hamis a mani

pár napja volt egy vásárlónk, egy fiatal srác. húsz fontossal fizetett. volna. úgy van, hogy a huszasnál nagyobb címleteket meg kell jelölni egy "mani csekkerrel", ha a firka sárga marad, minden fasza, ha elsötétedik, bibi van. na. ez a kamu huszas olyan gyalázatos volt, hogy egyből kiszúrtam, a marker csak megerősítésnek kellett. komolyan mondom, jobbat rajzolok itthon. :D

mutatom. 

ez volt az első "hiba", majdnem beszartam, mikor jobban megnéztem. az eredeti alul látható, a "zarca" akkor jön elő, ha a fény felé tartod, igaz, "csak úgy" is látható, de ahhoz nagyon kell nézni. :D

ezen az oldalán nem is lett volna akkora para (de!), még a "fémszál" vagy mi a fene is rajta van. :D

(alatta az eredeti.)

ezen az oldalán viszont a "fémszál" már csak egy sima fénymásolat volt. alatta látható az eredeti, a megfelelő szögből látszik, hogy fém, csillog is, csak nem tudtam úgy fotózni. 

erről meg felesleges bármit is mondani, magáért beszél. :D

a papír minősége egy átlagos nyomtatópapíréval egyezett, ráadásul ahogy a menedzser megdörzsölte, jött le a szín róla. :D

azt mondta a srác, hogy egy boltban kapta, kicsit ideges volt, de nem nagyon. a menedzser elment az office-ba erősítésért, közben a gyerek kérdezte tőlem, hogy fizethet-e kártyával, mondom: persze. erre fogta magát és úgy elment, hogy csak lestünk. hát ennyi a történet. 

de hogy ezt a "pénzt" ki gondolta komolyan? :D

#201 - cicahasználati útmutató

a nyaralás az mindig érdekes kérdés, már csak abból kifolyólag is, hogy mi legyen Bonival, míg mi távol vagyunk. valakinek ugye vigyáznia kell rá. na de kinek. mindig úgy laktunk, hogy senki rokon, megbízható barát nem akadt a közvetlen közelünkben, így aztán logisztikázni kellett folyamatosan. első évben unokatesóm és felesége költöztek hozzánk, szegények kifogtak egy fullasztó meleg hetet a panelban, nem panaszkodtak ugyan, de többet nem akartuk megkínozni őket. utána egy volt kolléganőnk vigyázott rá, ő kétszer is cicaszittelte Bonit, egyszer Pesten és egyszer Szentendrén. a macskakozmetikusunk is lakott nálunk egy hétig Szentendrén, illetve egyszer egy tök idegenre is rábíztuk, igaz, egy cicamentő alapítványon keresztül találtuk őt és nem csalódtunk benne, minden nap kétszer jött lelkiismeretesen. a legrosszabb az volt, amikor öt napra beadtuk egy panzióba, akkor megfogadtam, hogy többet ilyet nem csinálunk. mikor visszakaptuk, láttuk, hogy a mi macskánk az, de ha ne adj' isten megvakultunk volna nyaralás közben, a hangja és a viselkedése, meg főleg a szaga alapján nem ismertünk volna rá.

idén is felvigyázója lesz, az ingatlanos fiatalember fogja pesztrálni, szerencsére közvetlen egymás mellett/fölött lakunk, szóval a reggeli-esti szaladgálás nem lesz megterhelő neki. remélem. :)

és akkor a "használati útmutató", amit mindig apdételünk és kifüggesztünk jól látható helyen:

Etetés:

a konyhapulton egy hosszú üvegben van a száraztáp, az a lényeg, hogy mindig legyen a tányérjában. Plusz reggel és este szokott kapni fél-fél doboz konzervet, ebből van a hűtőben, vagy ha az elfogy, akkor a mosogató alatti szekrényben. A konyhapulton van egy kis üveg, abban van kiskanál, azt használjuk a konzervhez. A kék a tápos, a zöld a konzerves tálka, de ez egyébként egyértelmű a maradékokból.

Itatás:
a tányérja a fürdőszobában van a mosdókagyló mellett, de alapvetően a fürdőszobai csap az elsődleges, vékony sugárban kell neki folyatni a vizet. Sokszor bemegy a fürdőbe, nyávog, megnyitjuk neki a csapot, aztán mégse iszik, de ha várunk kicsit, akkor azért neki szokott látni. Ha nem, akkor se fog szomjan halni, csak reggel is és este is cserélni kell neki a tálkában a vizet.

WC:
a konyhai "szekrény-tárolóban" van egy papírdoboz, abban vannak zacsik. A klotyója és a lapát a fürdőszobában van a mosdó alatt, reggel és este kell tisztítani.

Játék:
a játékos bödön a nappaliban van, bármivel játszhat. A madzagok a kedvencei, meg a papírgalacsinok, illetve a jelenlegi sláger a csipogó egér, viszont a madzagokat el szoktuk rakni, amikor nem vagyunk itthon, nehogy felkösse magát. Minden más maradhat kint. 

Doki
ne kerüljön rá sor, de ha kell, az útlevelét az oltási és mindenféle infókkal, illetve a biztosítás számával a hűtő tetejére tettem. A szállító doboza a lezárt lépcső tetején van.

Egyéb:
a rolót, ha felhúzzuk, a madzagot mindig feltekerjük, nehogy felkösse magát rá. Az ablakot csak akkor hagyjuk nyitva, ha itthon vagyunk és figyelünk rá, nem nagyon erőlködött eddig, hogy kimenjen, de nem kockáztatunk.

(igazából mi nyaraltunk, ő itt épp a panzióban szenvedett, csak ezt akkor még nem tudtuk.)

#200 - szobaszeglet

ketszazadik poszthoz illoen most valami unnepit kellene irnom, de nincs kedvem, meg nincs is mit, ugyhogy megmutatom a szobank egy szegletet.