#246 - áltsuli

1996

osztálykiránduláson voltunk, 20 éve. az ofőnk, Attila bácsi akkor kb. annyi idős volt, mint mi most. tavaly halt meg. 
amikor ötödikben "megkaptuk", ültünk a padokban, alig látszottunk ki, ő meg bejött a két méterével, a bajszával és a hosszú hajával. majd befostunk. később kiderült, hogy a lehető legnagyobb szerencsénk volt vele, az egyik legjobb tanárom volt, ha nem a legjobb. máig előttem van, ahogy nevet. történelmet és éneket tanított és imádta a Pepsi Colát. mindig úgy szólított fel, hogy a szép szempillájú Kovács Erika. én meg vörösödtem, mint a rák. :D

az utolsó osztálytalálkozónk nem jött össze, sajnálom nagyon. jó lett volna látni őket, mert nem igazán tartom a kapcsolatot senkivel, kivéve az egy szem örök barátnémat, Kátyát, akivel ekkoriban már javában "együtt jártunk". :D mennyi hülyeségen, szerelmen, bánaton, hogynézekkin... mentünk keresztül! 20 év, istenem, néha bele se gondolok, mennyi idős vagyok. én nem érzem, hogy felnőtt lennék, hogy maholnap 35 leszek, hogy telik az idő. nyilván látom, de a mai napig kiesik olyan a számon, hogy tudod, egy ilyen idősebb koma, olyan 45 körüli. :D eszembe se jut középkorúnak definiálni magam. nagy pofára esés lesz, ha úgy igazán elkezdek öregedni. :D 

én a képen, ha valaki nem ismerne fel, a piros pólós és a kék baseball sapkás lány mögött virítok a hátsó sorban, jobbra mellettem Kátya, fehér felsőben. neki például van már egy gyönyörű kislánya és egy aprócska nőcsábásza. 

de menjünk akkor sorba:
Atesz előtt áll Lusztig Zsolti, mindig kitűnő tanuló zsenike, ok, mondjuk tesiből nem volt egy ász, emlékszem, amikor először ment bringával suliba, az apukája autóval ment mögötte, nehogy baja legyen. egyszer kiugrott a folyosóra valami öregasszony jelmezben, pont az igazgató elé, ez volt a legnagyobb csínytevése, egyébként eljátszogatott a ceruzáival. ha jól tudom, felesége van, gyerek asszem nincs. 

mellette Fenyvesi Árpi, aki minden Anyák napján elsírta magát versmondás közben. olyan kis hülyék voltunk. :) neki is van gyereke, ha jól tudom.

Csobán Zsolti, alsóban ő volt a szerelmem. van egy kép, Majsán vagyunk a strandon, mindenki néz bele a kamerába, én meg a Zsoltit bámulom. :D asszem ő is családos már. 

Mestike, akiről fogalmam sincs, el is költöztek Jankóról.

Papp Juci, akinek beleragadt egyszer a rágó a hajába és azt a tincset kivágták neki. :D ő is anyuka már. 

Magyar Móni, aki úgy mondta fel a Nem tudhatom-ot, hogy "erdőt, fütykös gyümölcsöst". :D neki is van gyereke.

aztán én és Kátya, majd lógó Manci. azt hiszem, egy kicsit mindenki Manci szeretett volna lenni akkoriban, vicces, szép, eredeti és okos csaj. mondjuk, szerintem nem hazudok, ha a azt mondom, hogy a mai napig vannak páran, akik nem bánnák, ha lógómancik lennének. :D egy kisfia van, Németországban él. 

Frittmann Misi, aki szeplős volt és jól kézilabdázott. ez is lett a veszte, egyszer ráborította hittanórán a pap az iskolapadot, mert folyamatosan a labdával szórakozott. ő is apuka, ha jól tudom. 

Dóra, akivel egy ideig triót alkottunk, állandóan együtt lógtunk. aztán valahogy elmaradt, vagy inkább elhagyott bennünket. egyszer levágta a hajam, mondtam neki, hogy egy picit lehet még rövidebb, na akkor volt fél centis fejem. :D vele se nagyon tudom, hogy mi van, anyukája nemrég halt meg. gyereke nincs, remélem, legalább barátja van. 

Farigó, az osztály egyik bohóca, a legmagasabb és egyben a legfiatalabb közöttünk. :D most várja a második babát. 

középen a három grácia: Kovács Éva, Bognár Viki, Ádám Adri. Éva és Adri mindig kitűnők voltak, Viki pedig szuper tehetségesen kézilabdázott. Adri két nappal korábban született nálam és tőle "tanultam" a körömrágást, jajj, mire leszoktam róla. :D mindhárman anyukák.

balra lent guggol a picurka Maráczi Lacika, ő volt a másik kis zseni, ő az egyetlen, akiről egyáltalán semmit nem tudok. 

mellette Szente Barbi, aki később csatlakozott hozzánk és teljesen beilleszkedett közénk, van egy fotó valami osztálybuliról, ahol őrült módon táncolunk. :D van egy kisfia, itt élnek Angliában. 

Bayer Abigél, a padtársam volt sokáig. ők vallásosak, komoly, szerény lány volt, és érdekes, vagy pont nem is annyira, de ő ment férjhez legelőször és már egy csomó gyereke van. Svájcban élnek, ha minden igaz. 

Nagy Kati, igazi nagyszájú, belevaló, egyszerű lány volt, neki is van gyereke. 

és végül Sódar Szilvi, a mindig csendes, visszahúzódó, aki már attól elpirult, ha ránéztek. :) ő volt a másik meglepetés, hamar férjhez ment és gyerekeket szült. 

nagyon jó osztály voltunk, és bár eléggé gátlásos voltam és csomó bajom volt mindennel, a becenevemmel például, ami harmadiktól végig elkísért és utcahosszan kiabálták utánam a felsősök, hogy Kecskeeee, meg hogy csórók voltunk és sose jutott "márkás" cipőre például, vagy hogy már akkor is megvolt az, hogy te a tanár gyereke vagy, te meg csak a melósé, azért jó szívvel emlékszem vissza erre a korszakra, mert igaz ugyan, hogy nehéz, de egyben jó is volt áltsulisnak lenni.