#270 - bicikli

a legelső bringám egy piros kis sokkerekű volt, később azon tanultam bicózni. anyu szaladgált mögöttem, a söprűnyél meg be volt dugva a vázhoz, hogy el ne vágódjak. szerintem a magyar gyerekek 99%-a így tanult meg biciklizni a '80-as években. hogy most mi van, azt nem tudom. 

a következő birigli egy aranyszínű kemping volt, azt asszem a tata szerványolta valahonnan. derékban össze lehetett csukni, az ülés alatt pedig volt egy kis fekete tatyi a legszükségesebb alkatrészekkel, kulcsokkal, stb... nyarakat kempéztünk végig, egyik utcán le, a másikon fel. egyszer úgy elnyaltam vele, hogy a jobb karomról teljesen lejött a bőr, a könyökömön még mindig látszik a nyoma. 

dettó, csak arany metál színben. :D

aztán megkaptuk az első mountain bike biciklinket, talán '92-ben. fehér alapon összevissza fröcskölt, színes festése volt. elég nagy szám volt az akkor, nekünk az elsők között volt Jankón, jártunk vele mindenhova, határba, erdőbe, Fehértóra, Halasra, Mélykútra... ez a szegény jószág kiszolgálta magát, még gimiben is használtam, aztán amikor elmentem tanulni Szegedre/Kaposvárra, akkor ideiglenesen nyugdíjaztam. le volt zárva a társasházunk közös, csak lakók által használt bringatárolójában. aztán valamelyik szomszéd ellopta. a biztosító nem fizetett, mert szerintük akár én is "ellophattam", mivel kulccsal nyitották ki a tároló ajtaját, betörés nem történt, blablabla...

ezt a típusú fröcskölést kell elképzelni, csak persze a szivárvány minden színében

a következő bicikli Norbival együtt érkezett az életembe, azt nem lehetett, hogy neki van, nekem nincs, muszáj volt megoldást találni. eleinte a tesója bringáját kaptam kölcsön, de aztán amikor Pestre költöztünk, megvettük a kék-fehér szépikét. egy dolgot cseszerintettünk el, kicsit kicsi lett. nem is volt kényelmes, de azért jártam vele bőven. végül eladtam és megvettem a tökéles bringát. amit alig használtam, és amit végül itt, Londonban loptak el a ház elől. 

a picike gt laguna

és a gyönyörűségem :'(

a lopás utáni kupi dokumentálva lett, igaz, a rendőrök ki se jöttek, bár az is igaz, hogy olyan gyakori a biciklilopás Londonban, hogy ha minden egyes esethez kimennének, mást se csinálnának. és mentségükre legyen mondva, miután felvették az adatokat, két napra rá, vasárnap délelőtt telefonáltak, hogy ez és ez a referenciaszámom, amit a biztosítónak kell küldeni. 

és akkor pár szó a biztosítóról. a bringát 2-án, pénteken délután lopták el. hétfőn elküldtem a biztosítónak a kért dokumentumokat e-mailben, a zárak maradékát és a kulcsot pedig postán. csütörtökön kaptam az e-mailt, hogy elfogadták a "bizonyítékokat". felajánlottak két üzletláncot, hogy választhatok onnan biciklit, vagy ha ott nem találok, akkor küldjem el nekik a kiválasztott üzlet elérhetőségét és lerendezik velük az ügyet. itt én elbactam kicsit a dolgot, mert az a bicó, amit kiválasztottam, csak 262 fontba került, viszont mivel a weboldal nem lett frissítve, már kifutott terméket kértem, hogy intézze el nekem a biztosító. szóval 262 font mínusz 50 font önrész: a biztosító elutal nekem 212 fontot a héten. azaz most örülünk is meg nem is. a legjobb nyilván az lett volna, ha ez az egész meg se történik. de így se rossz, főleg, hogy a biztosító ennyire gyors és rugalmas volt. arról már nem ők tehetnek, hogy szezon vége van és a 2016-os cuccok jórészt kifutottak. 

tehát a megoldás a következő: választok egy 2017-es modellt, a biztosító által kifizetett pénzt betolom depositba, a maradékot pedig 6 havi részletben kifizetem. nem akartam drága bringát, de végül úgy látszik, nem úszom meg. de ha meglesz, az tuti, hogy magamra láncolom. :D a kurva anyját az összes mocskos tolvaj népségnek, hogy száradna le az összes kezük!!!