sokat olvastam mostanában arról, hogy a szigeten milyen ótvar házak vannak, semmi sem olyan szép és jó, mint egy fasza kis kádárkocka, mer' az ám a valami, az építészet csúcsa, bezzeg itt még a szél is átfúj az ablakon...
akkor nézzük, micsoda csoda megoldásokkal találkoztam otthoni "albérlő karrierem" során!
önálló életem első lakása az akkori barátomé volt, egy háromszobás panel. a konyhaablakot egy időben nem lehetett kinyitni, különben kidőlt volna, de amúgy se sok öröm volt benne, neki azért nem, mert a szülei meghaltak, tőlük örökölte a kérót, nekem meg azért nem, mert nem, ez egy ókori történet, nem foglalkozom már vele rég. na de a lényeg, hogy a félig kidőlt ablak mellé felsorakoztak még olyan problémák, hogy: legolcsóbb, szétkopott, lyukas linóleum és padlószőnyeg mindenütt, 30 év összes tapétája egymásra ragasztva, nem csukódó konyhaszekrényajtók, biztonsági zár, amit ha véletlen bezártál, sose nyitottál ki többet... lényegében az egész lakás a 70-es évekből maradt meg, bútorokkal, szellemiséggel és szellemekkel.
innen egy féligmeddig gyagyás nőhöz költöztem, a családi házában béreltem ki egy szobát. földszint, töksötét, szinte az összes virágom kinyiffant. a szobán kívül jogosult voltam használni a földszinti fürdőszobát és a konyhát, ami lényegében a pince volt, csak belebasztak egy asztalt, egy gáztűzhelyt és egy mosogatót. kihúztam itt a telet, úgy, hogy a nő sokszor úgy hagyott ott hétvégére, mikor a palijához ment, hogy lekapcsolta a kazánt, amit csak valami trükkel lehetett beindítani, szóval nem volt melegem túl gyakran. emellett aktív lelki segélyszolgálatot is nyújtottam, hiszen mindig volt valami panaszkodnivalója, ami alól nem lehetett csak úgy kibújni.
aztán két akkori kollégámmal kibéreltünk egy egy és két félszobás lakást, itt szerencsére tavasztól őszig laktunk csak, mert kályhával kellett volna fűteni. a wc állandóan eldugult, a kádban fürödni nem mertem soha, akárhogy sikamikáltam, a szomszéd szobákból még egy jobban sikerült puki is áthallatszott, a konyhaablakot nem lehetett kinyitni, a tűzhelyen az elmúlt 30 év minden retke rajta volt, a bútorok és minden egyéb szintén a 70-es, 80-as évek divatját tükrözte.
a következő helyünk ugyanezzel a társasággal egy családi ház volt, amit egy idős pártól béreltünk. az emeleti 3 szobát használhattuk, a fürdőszobát és a fölszinti konyhát. nem is értem, hogy vehettük ki azt a házat. már a bemutatásnál mondta a néni, hogy a földszinti fürdőszobát nem használhatjuk, mert vadiúj. ugyanis az apujáka a retyón adta be a kulcsot és mire megtalálták, már nem tudták kiszedni az ajtón, így ki kellett bontani a falat. jó pont kezdésnél, mi? :D a konyhából valami beragadt, beszáradt cefrésüvegeket kellett lehordanunk a pincébe, ha el akartunk férni. ja, a pince lejárója a földszinti előszobából nyílt és nem volt ajtaja! természetesen a berendezés itt is minimum 30 éves volt, a nyílászárók nem zártak, a havi fűtésszámla 50ezer volt, cserébe fáztunk, mint a vadászkutyák, 17 fokot tudtunk csiholni az emeleten. fürdeni itt se mertem, csak zuhanyozni.
innen ketten mentünk tovább, egy másfél szobás panelt béreltünk, azt a lakást a kisebb-nagyobb hibái ellenére is nagyon szerettem, de miután Pestre kellett járnom dolgozni, a lakhandi meg a város másik végén volt, újra költöztünk. itt egyébként új nyílászárók voltak, viszonylag új padlószőnyeg, csomó mindent felújítottak, mielőtt kiadták.
az utolsó egomi lakást Norbi egyik barátjával béreltük, az ő tesójáé volt a kéró. azt ígérték, hogy mire beköltözünk, kész lesz a konyha és a beépített szekrény az előszobában. nem tudom, hogy az elmúlt 4 évben sikerült e befejezni, amíg én ott laktam, addig nem. szóval egy félig kész lakásban laktunk, csodás volt.
a pesti garzont nagyon szerettük, bár a szigeteléssel ott is gond volt, a függönyök állandóan libegtek, a klotyó lehúzójával is volt valami gebasz, állandóan fel kellett mászkálnom a tartályhoz, ha le akartam húzni és valamelyik csap mindig csöpögött, alapvetően jó volt.
az utolsó magyarországi albérletünk egy szentendrei panel volt, ezt mondjuk inkább kihagytam volna. ha eső esett, befolyt a konyhába és a szobába a víz, a sütőben csak olyan kaja készült, amit letakarva kellett sütni, mert hiába vakartam, nem lett tiszta, a beépített előszobaszekrények ajtajait állandóan vagdosta a huzat, a bejárati ajtó magától kinyílt, a zárak pedig nem működtek, egy kivételével, azt is valami trükkel lehetett csak használni. aztán kilyukadt a radiátor, arról írtam is egy posztot anno. ha a wc-t lehúztad, míg fel nem töltött a tartály, addig zúgott. és ha valaki más lehúzta a sajátját, azt hittük, ránk szakad a matéria, pedig mi voltunk legfelül. :D ja, és mindig minden rázott. a kilincsek, az ablakok, a ruhák, a macska, mi...
ezekhez képest jelenleg az egyetlen problémánk, hogy az ablakok itt sincsenek valami fényes állapotban, illetve ha valahol megnyitják a vizet, akkor elmegy a nyomás. a közhiedelemmel ellentétben van fűtés, viszont nincs penész. van "rendes, európai" csap, viszont nincs padlószőnyeg a fürdőben. a bútorok szépek és modernek, az ágyat akkor vették, amikor beköltöztünk.
lehet, hogy ha itt is lakok majd 8 albérletben, akkor nagyobb lesz a szórás, de ahhoz az elterjedt okossághoz képest, hogy az Ukában nem lehet lakni, mert minden ház ócska fos, nekünk eléggé megfelel ez a szint. főleg, hogy csak ketten vagyunk, szóval még a 12 pakisztánit se kell kerülgetni, akikkel állítólag minden kitántorgott magyar együtt lakik. :D
No comments:
Post a Comment