#282 - a hetedik

hát, ez is eljött. még két nap és megérjük a hetedik évfordulónkat. azt mondják, vízválasztó év, én csak remélem, hogy nálunk semmiféle vizet nem fog szétválasztani, pláne nem minket. 

olvastam ma egy cikket, Hosszú Katinkáról és a férjéről. a felvezető két mondat eszembe juttatott valamit. 

"Náray Tamás szerint Hosszú Katinka ugyanolyan, mint volt. Csak most van mellette valaki, akinek a közelében határozott, sikeres és önbizalommal teli lehet."

visszanézve a hét évvel ezelőtti önmagamra, minden eszembe jut, csak az önbizalom és a siker nem. van a facebooknak ez a remek évfordulós visszatekintője, minden nap meg tudod nézni, hogy mit posztoltál annak idején ugyanezen a napon. nálam 2010 kb. a nyígásról, a panaszkodásról, a semmisemjó érzésről szólt. akkor se voltam egy elveszett ember, önálló voltam, határozott véleménnyel és nagy pofával, de a legkisebb negatív visszacsatolásra befordultam. 
aztán ez a drága ember "kinyitott". volt velem dolga elég, de volt hozzám türelme is, szerencsére, elég. 
megváltoztam mellette, elfogadtam magam, már amennyire ez lehetséges, ha az ember nem tökéletes, elfogadtam a szeretetét, hogy nem kell nekem mindig irányítani, hogy lehetek mellette nő, gyenge. és ettől még erősebb lettem. furcsa. mert közben meg nyilván függök is tőle. konkrétan a létezésétől. persze, ha holnaptól varázsütésre nem lenne többé mellettem, túlélném. ahogy az alkoholisták, drogosok is túlélnek. állandó hiányérzettel, erős kontrollal. kontrollal, hogy fent tudják tartani magukat. 

ha csak eddig tartott, már megérte. de kívánom, hogy tartson még nagyon-nagyon sokáig. olyan kerek, olyan jó vele az életem.