azok a sutiboltos sztorik, o anyam! 😂😱 es mennyi gyokerrel talalkoztam azota! pedig mar 2 eve, hogy a varos egyik legszebb es talan legtobb magasan kvalifikalt, ertelmisegi emberet osszegyujto reszen dolgozom, es megis. kezdhetnem a kollegakkal, gyoker 1-gyel, aki nem tudta, mi az a brexit, gyoker 2-vel, aki teljesen ertelmezhetetlen barmilyen szempontbol, vagy a fonokommel, akinel spurabb figuraval meg nem sokkal talalkoztam. a vevokrol, ugyfelekrol aztan ne is beszeljunk, kar rajuk a betu.
a melo viszont ok, elfotozgatok, retusalgatok, szerkesztgetek, nyomtatgatok mindenfelet posztertol a bogreig, nem kell belehalni a munkaba... sok kihivas nincs, de nem is akarok kimenni, szoval pont jo.
aztan latom itt a regi nagy baratsagokat is, micsoda idilli kis tortenetek... hat, nem reszletezem, de jo lecke volt. probaltam megerteni a mierteket, vagy legalabb megkoszonni a mit, valaszra se meltattak, igy en ezt lezartam, legyen mindenki pont olyan sikeres, gazdag es boldog, mint amilyennek mutatja magat. 🤷♀️
munkara visszakanyarodva: tavaly es iden felepitettunk egy portfoliot, foleg eskuvoi videokbol es fotokbol. nem volt konnyu, hiszen nem ismerunk senkit, kapcsolataink nincsenek, mondani meg barki mondhat barmit, szoval az elso par foglalassal vert izzadtunk. viszont az eddigi munkainkat nagyon szerettek, es minket is. 😊 van olyan foglalasunk jovore, amit tavaly, par honappal a rokonok eskuvoje utan intezett a volegeny, annyira elegedett volt mindenki a mozival. szoval van ebben lehetoseg, talan tudunk majd vele elni, ha egyszer vegre igazan tudunk ra koncentralni. 🤞
Magyarorszagra tovabbra is evente 1x jarunk, annyi pont eleg is. ha a csalad nem lenne, valoszinuleg nem is nagyon mennenk. a termalviz azert csabito, meg a cukraszdak, de mar nem vagyunk ott otthon. fajdalmas latni, hogy mindenki nyig, feszul valamiert, hogy nem tudjak becsulni azt, amijuk van. hogy kicsit se ertekelik a gyonyoru tajat, a sok termeszetes vizet, a termalfurdoket, a zamatos, isteni gyumolcsoket, a forro nyarakat, mindazt, amiert a kezunk-labunk osszetennenk neha itt a messzi tavolban. kar azert az orszagert, sajnalom nagyon, de az mar nem az en ugyem.
hat igy alakulunk, szepen, lassan, mint pupos gyerek a pres alatt. februarban mar 4 eve volt, hogy Londonban leledzunk. a rozsaszin szemuveg mar reg lehullott, de nagyjabol olyan minden, mint elotte, szoval tovabbra is... jol vagyunk. 😊
Csodaszép képek, és örülök, hogy írsz. :-)
ReplyDeletekoszonom! :)
Delete