ripsz-ropsz elszallt ez az utolso honap, holnap bucsut intunk Londonnak.
kedden mentunk mar egy kanyart, akkor vittuk le a motyonkat a raktarba. elozo este Norbi elhozta az autot, egy Transitot kaptunk. mentem en mar ilyennel, vagyis a kisebb verziojaval Lengyelorszagba tesommal, az is szenvedos volt, de most, hogy harman voltunk es en ultem kozepen, visszafele mar sirni tudtam volna, ugy fajt a derekam azoktol a szar fapados ulesektol. de a lenyeg, hogy megfordultunk rendben, a sracok jo gyorsan be- es kidobaltak a cuccokat, szoval meg egy kis kirandulas is belefert, leugrottunk Polperroba setalni egyet. (vegul nem Adam jott, nem akartuk hajnalban berangatni Waltonbol, hanem Norbi kisbaratja, Martin segitett ki bennunket.) visszafele sajnos elutottunk valami madarat, egyebkent teljesen esemenymentes utunk volt.
nekem szerencsem volt melo teren, vegul nem kellett felmondanom, athelyeztek az egyik viszonylag kozeli boltba, Plymouthba. meglepoen kedvesek voltak a kollegak, nem nagyon akartak elengedni, azt mondtak, "fresh air"-t hoztam az uzletbe. :) ugy nez ki, az uj helyen is jofejek koze kerulok, elso napomon fel 10re kellett volna mennem, de akkor kapcsoltak, hogy a Tamar masik felerol jovok, ugyhogy inkabb 10re varnak, hogy lemenjen a nagyja forgalom.
Norbit is nagyon sajnalta a kozvetlen felettese, nem szamitottak a felmondasara. raadasul naluk az a modi, hogy a felmondasi idot megkapjak ajiba, szoval rogton masnap kiesett a rendszerbol. de legalabb kipihente magat, boven rafert ez az 1 honap semmitteves. rendkivul buszke volt magara, hogy munkanelkuli lett. :D a neheze viszont most jon, talalni kell neki valami epkezlab allast.
a lakast szerencsere nem kellett kifestenunk, a depositot egyben visszakaptuk, holnap meg gyorsan felsepergetek, miutan kipakoltuk a maradek cuccot a kocsiba, aztan Mapi urat a honunk ala kapjuk es irany Lostwithiel.
erdekes dolog ez a koltozes, en imadtam csinalni, aztan hogy oregszem vagy csak siman megszokotta valt, nem tudom, de elegge unom mostanaban. mar az utolso se volt egy tul izgi mutatvany, most pedig kb annyit ereztem, mint egy bevasarlasnal. semmit. valahogy fel se fogtam meg igazan, hogy mekkora lepes ez megint. nyilvan a Londonba koltozeshez kepest aprobb, ujrakezdesnek viszont pont eleg meretes. es bar az utobbi par ev nagyon sokat kivett belolem, farasztott a varos allando porgese, zsufoltsaga, zaja, azert valahol tutira hianyozni fog, szerettunk itt elni, meghatarozo elmeny volt es marad. "londonernek" lenni olyan allapot, amit csak az ismer, aki itt el(t). ezt elmeselni nem igazan lehet, at kell elni, erezni kell, meg kell tapasztalni... es minden elmenyt, kedves es kevesbe kedves emleket magunkkal viszunk.
a dobozok mar tele, csak be kell pakolni oket a csomagtartoba...
No comments:
Post a Comment