ezt a két véleményt közzé kell tennem. nagyon jól esett mindkettő. olyanoktól kaptam, akikkel nem találkoztam személyesen (illetve az egyikükkel azóta már igen), csak egy helyre járunk posztokat kommentelni (illetve az egyikükkel már nem).
furcsa dolgok ezek a netes kapcsolatok, mert elvégre mit befolyásolja az életem, hogy idegenek a világ vagy Európa másik végéről mit gondolnak rólam, közben meg mégis jól esik a kicsi szűvemnek, hogy nem úgy "nézek ki", mint egy ostoba gyökér. :D
"Nem ismerlek személyesen, sohasem láttalak.
Az egyetlen oka annak hogy küldtem néhàny tefiltert az, hogy visszafogott lényegretörően okos, konfliktuskerülő hozzàszólàsaiddal nekem te vagy a mérce itt a blogon.
Mindig ilyen akartam lenni és sohasem sikerült, sikerülne ilyennek lennem.
Így aztàn maradok inkáb a kicsit polgàrpukkasztó és nagyon megosztó személyiség."
"Nagyon elveztem a hozzaszolasaid, legtobbszor epp amikor nem ertettem egyet elsore, de a gondolataid hatasara tagult a vilagkepem. Toled sok mindent konnyu elfogadni, asszem ugy szoktak ezt hivni, hogy hiteles vagy. A fenykepeid hatasarol nem is beszelve."
Most sem gondolom másképp.
ReplyDeleteAzóta viszont tanultam egy mondatot tőled és én meg azt nem felejtem el.
Azt mondtad egyszer hogy "megéri normálisnak lenni".
Azóta ez rengetegszer eszembe jutott még akkor is mikor nem vagyok normális.
Ez a mondat is olyan ami elkíséri az embert. Bizonyíték arra hogy nem számít ki honnan jött, ki hány éves, ki kicsoda. Egy dolog számít. A mindenkori feltétlen jóindulat. Szerintem ez az ember legfontosabb jótulajdonsága.
A feleségemnek van még egy mondása ami számtalanszor hallottam már, legutóbb mikor kiderült hogy színpadra viszik a blogomat.
Ő mindig azt szokta mondani hogy "Előbb vagy utóbb mindenki megkapja amit megérdemel, a jót is a rosszat is".
Maradj ilyen amilyen vagy.
Most sem gondolom másképp.
ReplyDeleteAzóta viszont tanultam egy mondatot tőled és én meg azt nem felejtem el.
Azt mondtad egyszer hogy "megéri normálisnak lenni".
Azóta ez rengetegszer eszembe jutott még akkor is mikor nem vagyok normális.
Ez a mondat is olyan ami elkíséri az embert. Bizonyíték arra hogy nem számít ki honnan jött, ki hány éves, ki kicsoda. Egy dolog számít. A mindenkori feltétlen jóindulat. Szerintem ez az ember legfontosabb jótulajdonsága.
A feleségemnek van még egy mondása ami számtalanszor hallottam már, legutóbb mikor kiderült hogy színpadra viszik a blogomat.
Ő mindig azt szokta mondani hogy "Előbb vagy utóbb mindenki megkapja amit megérdemel, a jót is a rosszat is".
Maradj ilyen amilyen vagy.