Wednesday, 30 December 2015

#229 - hintaló

amikor kicsi voltam, minden almom egy hintalo volt. a csaladi legendarium szerint Kovacsmama megigerte, hogy majd o megveszi nekem. igy nem lett hintalovam. (mert azok az igeretek, amik a csaladnak attol a feletol szarmaztak, a legritkabb esetben valosultak meg.)

tegnapelott szepen sutott a nap, gondoltuk, kirandulunk egyet es megnezzuk Harlowt, ami egy kisvaros Londontol eszakra, kb. 40 perc kocsival. 2 kollegam is mondta mar, hogy milyen fasza kis hely az. haaat... ketsegtelen elonye, hogy csendes, nyugis, viszont a kozpont, ami egy setaloutca es egy bevasarlokozpont hazassagabol szuletett, eleg sivar. beton, szurkeseg, total szoci filing - nekem. Norbinak tetszett, lelke rajta. :)
hazafele kinezett valami nemzetiparkot, amirol kiderult, hogy nem az, vagy nagyon jol alcaztak, ugyhogy hazaindultunk. 

aztan...

keresztulhaladtunk Roydonon. az egy mesefalu. szerencsere talaltunk egy parkolot, es mielott besotetedett volna, korbeszaladtuk a foutcat. ha lattatok meg szepet! es akkor beneztem ennek a haznak az ablakan:


es meglattam a hintalovat. oreg, fabol keszult, csodaszep joszag volt, mar amennyi a korulotte levo kacatok kozul kilatszott. a haz egyik reszet biztosan lakjak, egy Mac volt az ablakban es szinesceruzak, valami feny is pislakolt, a masik resze viszont ugy nezett ki, mint amit csak arra hasznalnak, hogy a lomokat legyen hova rakni. egy pillanatra elgondolkodtam rajta, hogy be kene kopogni, de Norbinak nem tetszett az otlet, mert hogy miert pont nekem orizgetnek es adnak oda az oreg lovacskat, masreszt meg en se vagyok az a bekopogtatos fajta, szoval a hintalo ott maradt. gondolok ra sokat.





nem mai gyerek



templomkert

kicsit horror: templom, sirkovek, tuskes lanc


isteni illata van
















No comments:

Post a Comment