#271 - gyerekek, gyerekek, szeretik a cupcake-et

nem titok: sütikéket árulok. az se titok, hogy a sütikék úgy vannak megcsinálva, hogy a gyerekek messziről kiszúrják őket. így aztán van annyi kis és nagy gyerek körülöttünk egész nap, hogy még sok is. főleg nekem. :D

tegnap egy fiatal anyuka vásárolt nálam, egy 3 év körüli kisfiú és egy 1.5 év körüli kislány volt vele, illetve a nagyi. a kisfiú kiválasztotta a maga muffinkáját, a mama is az övét, aztán elpályáztak a Tesla kiállítótermébe, hogy megnézzék a piros autót. és ahogy pakolászom nekik a sütiket a dobozba, egyszercsak azt mondja nekem ez a fiatal nő, hogy ő legszívesebben elmenekülne a családja elől. én meg köpni-nyelni nem tudtam, mert hát mit lehet erre mondani, illetve mit mondjak én, aki eleve nem akar szülni... aztán végül pont ezt mondtam, hogy ne haragudjon meg érte, én lehet, hogy nem a legjobb választ adom és az is lehet, hogy önző vagyok, de én nem akarok gyereket. egyáltalán. mert pontosan el tudom képzelni, hogy miről beszél. és erre ő azt válaszolta, hogy sokkal jobb, ha így döntök, minthogy vállalok 1-2-3 gyereket és aztán meg nem érzem magam jó anyának. mert hogy ő most így érzi. hogy imádja őket, de alig várja, hogy visszamenjen az egyetemre jogot tanulni. mert neki kell a személyes szabadsága, a saját élete. és az az igazság, és ezt meg is mondtam neki, hogy szerintem ez a nő sokkal jobb anyuka, mint az a sok ősanya, aki már eleve anyának született. mert kétségei vannak és folyamatosan arra törekszik, hogy jó, jobb legyen. ismerek egy másik ilyen anyukát is (igaz, Kátya?), tudom, hogy baromi nehéz lehet, de az nyugtasson mindenkit, hogy egyrészt akármilyen is legyen valaki, a gyerekének akkor is ő lesz a legszuperebb anyuka, másrészt meg előbb-utóbb minden gyerek felnő egyszer. :) (aztán levezetésképp beszélgettünk még pár szót, hogy honnan jöttem, és hogy szerinte a magyar nők nagyon szépek, de a férfiak kevésbé, erre mondtam, hogy igen, a magyar nők tényleg nagyon szépek, de én sajnos nem vagyok olyan szerencsés, aztán mondta, hogy ne hülyéskedjek, mert én is nagyon szép vagyok, aztán hogy így kibeszélgettük magunkat, szép napot kívántunk egymásnak, és ő jobbra el.)

pár napja volt egy másik anyuka, na azt nem annyira érdekelte, hogy ő milyen jó vagy nem jó anya. konkrétan elhagyta a kisfiát, az meg ott állt egyedül a pláza közepén és úgy sírt, hogy majd' megszakadt a szívem. a munkatársam felvitte a információhoz a kiskrapekot, aztán nem sokkal később jött a csaj a gyerekkel, hogy köszöni a segítséget, de nem látszott, hogy annyira meg lenne hatódva. könyörgöm, hogy lehet egy gyereket elhagyni???

tegnap meg egy kislány esett el, de úgy, hogy fullra vérzett az orra. adtunk nekik vizet és szalvétát, aztán apu azt kérdezgette, hogy van-e itt biztosítás a shopping centerben, ha valami történik. nem ám, hogy van-e orvos vagy valami, hanem a biztosítás. hát bzmeg, ilyennek is minek a gyerek?!

szóval ja, néha még engem is meg tudnak lepni, pedig elég sokat láttam már. :)