Igazi albioni ködben indultunk, amiből menet közben egyszercsak előbukkant a Stonehenge és itt-ott néhány nagyobb tölgyfa, majd cirka 200 mérföld után egy kanyarból kiérve szikrázó napsütésben folytattuk utunkat. Mire St. Ivesba értünk, persze megint beborult, viszont kellemes 18 fokban sétáltunk körbe a városkában. Voltak, akik lubickoltak a vízben, trópusi hőség volt, ne viccelj! :D Én eszkimó sztájlban az óceántól elvarázsolva bóklásztam a parton, ha nem éhezünk meg, szerintem még most is ott hallgatom a hullámok susogását. Vacsorára cornish pastyt ettünk, ami egy isteni finom töltött "bukta" és egyben helyi jellegzetesség, aztán bámultuk a csillagos eget, ami nem egy extra teljesítmény, már ha nem Londonban él az ember, mert ott a fényszennyezés miatt maximum a repülők fényeit látod meg a Holdat. Hallgattuk a baglyokat és élveztük a bennünket körbeölelő nyugalmat.
Nem akarom nyújtani a sztorit, ez a nyugalom végigkísérte az ott töltött időt, bármerre vitt bennünket az utunk. Jártunk pirinyó halászfaluban, láttunk hajóroncsot, bóklásztunk óceánba szakadó sziklák tetején, ettünk a világ első cornish pasty készítőjétől, ittunk helyi forralt cidert egy 1620-ban alapított pubban, ami Anglia "első és utolsó" fogadója és ahol a főnök nekem ajándékozott egy jópofa zománcozott fülesbögrét, pedig én csak annyit kérdeztem, hogy lehet-e ilyet venni valahol, megcsodáltuk életünk első, tökéletes naplementéjét Land's Endből, gyönyörű volt, ahogy a nap belebukott az óceánba, de a látvány nem csak engem varázsolt el, egy nyuszi is előgaloppozott a sziklák közül, jártunk egyautó széles, kőfallal kísért utakon, megnéztük a tengerparti szabadtéri színházat, amit egy asszony épített betonból és fúróval faragta a mintákat, kisétáltunk apálykor St. Michael szigetére, útbaigazítottunk olasz kirándulókat, akikről később kiderült, hogy ugyanabban a hotelban szálltak meg, ahol mi, szívtuk magunkba a napfényt és a hangulatot, ami azóta is bennünk kering, úgy, ahogy az öreg mondta a tv-ben.
Írhatnám, hogy Cornwallt mindenkinek látnia kell, de nem teszem. Tönkrevágná azt a gyönyörű vidéket, ha a világ mind a 7 milliárd embere felkerekedne és ott tolongana a cornish naplementében. :)
- mobilos fotók -
- dslr fotók -
 |
| az albioni köd, amiből nagysokára sikerült csak kikeveredni |
 |
| itt már láttuk a fényt az "alagút" végén |
 |
| valahol Devonban - barikák és napsütés |
 |
| gondoltunk a szomszédunkra és jóbarátunkra, diggerdriverre :) |
 |
| a szálloda "lépcsőháza" |
 |
| "nem akarok innen továbbmenni" című kép |
 |
| laMB's end :D |
 |
| "hogy kell szelfit csinálniiii?" :D |
 |
| itt galoppozott el a nyúl, na nem AZ a nyúl :D |
 |
| az ajándék begre |
 |
| még az ég is sírt, mikor hazaindultunk :D |
 |
| gyorséttermi menü I. - lazac mangódarabkákkal |
 |
| gyorséttermi menü II. - csirke és borda |
No comments:
Post a Comment