ez történt hétfőn, szabadság utáni első napon. amikor te magad vagy buddha bzdmeg és munkakezdés után másfél órával csak állsz, hogy hova a faszba kerültél, előbb még minden olyan szép volt és békés... történt, hogy vasárnap valaki lefoglalt egy tortát, úgy volt, hogy hétfőn 10-kor jön érte. mindig ki is kell fizetni előre ezeket a lefoglalt cuccokat, nehogy a nyakunkon maradjanak, ez esetben ez valamiért nem történt meg. a nő meg nem jött. én meg aladtam a tortát másnak. majd fél 12-kor odagrasszál, hogy akkor hol a torta. hívtam a menedzsert, küzdöttek egy pár percet, mikor is a ribanc elkezdi, hogy mi hazugok vagyunk és gusztustalanok és mit képzelünk és blablabla... és én most először azt mondtam, hogy akármennyire is a vevő az első és neki van igaza, mindennek van egy határa. és szépen elmondtam neki, hogy az a gusztustalan, amit csinál, mert akármennyire is tudom, hogy ő a vásárló, ezt nem engedheti meg magának és nem mondhat ilyeneket. azt mondta, hogy akkor ide se jön többet (lesz erre is kép, csak mondom), a főnököm meg mondta, hogy viszontlátásra. teamwork. :D
a másik hülye délután talált meg, a szolgáltató hibájából nem volt internet, így nem lehetett kártyával fizetni. erre elkezd nekem pattogni, hogy ez milyen szörnyű és hogy neki most el kell menni pénzt kivenni. tényleg, tragikus bzdmeg! aztán szépen ettől is megkérdeztem, hogy mit gondol, én döntök az internetszolgáltatásról? nekünk ugyanolyan kellemetlen, hogy nem lehet kártyával fizetni, de nem tudunk mit csinálni, nem rajtunk múlik. ennek végül volt annyi esze, hogy megértette és valamennyire megbékélt.
a harmadik meg vett 8 db cupcake-et, majd megkérdezte, hogy nem kaphatna-e egyet ingyen, mert a lányának kellene. hát nem, ha kell, akkor vegyél. hogy akkor adjak neki hűségkártyát, de tele. mondom azt nem lehet (mert azzal nem hogy ingyen cupcake jár, hanem még kávé/tea/forrócsoki is). mondom ez így 24 valamennyi, minden 10 font után vagy vásárlásonként jár egy bélyeg, kettő járna, de adok hármat, jó? válasz: nem, nem jó. hát akkor fordulj föl! (az a legszebb az egészben, hogy egyébként meg simán oda szoktam adni ingyen a sütikét, ha valaki normális és kedves. nekem semmibe se kerül, úgyis kibaszkodunk egy csomót a nap végén, de legalább szerzek valakinek egy jó napot, arról nem is beszélve, hogy jó eséllyel vissza fog jönni máskor is. na de aki hülye, az fizessen.)
na, ezt mondjuk nem kérdezik meg, viszont mivel plázában vagyunk, sokszor átszaladgálunk egyik-másik boltba, pénzt váltani, fájdalomcsillapítóért, akármiért... és akkor odajönnek, hogy tudnék-e ebben meg abban segíteni és mit, hol találnak... mindegy, hogy rajtam fehér ing van az ottaniakon meg sötétzöld/sárga/fekete/akármilyen póló, egyenruha, annyi elég. miközben még a kibaszott logó is ott virít rajtunk, hímezve, kitűzőn... komolyan sokszor szerintem azt se tudják, hol vannak.
(mondjuk egyszer otthon én is megkérdeztem a postást az auchanban, hogy hol van az akármi, amit kerestem, de ott legalább egyeztek a színek. :D)
ja, amikor odasétál egy mama, úgy néz ki, mint az anyakirálynő, csak a gyűrűjében lévő kő árából az egész életem megoldódna örökre, tele van aggatva fullra tömött szatyrokkal a john lewisból és elkezd sápítozni, hogy hú, 3 font, milyen drága! akkor ne vegyél bzdmeg!
igen, mikor letakarítod az üveget és 25 másodperc múlva nemhogy ujjlenyomatos, de még a homloka lenyomata is látszik rajta. én nemtom, szerintem spéci üvegünk van, csak akkor válik átlátszóvá arról az oldalról, amikor megérintik.
múltkor nekiáll nekem vitatkozni egy banya, hogy ugye nem száraz a torta. mondom neki, hogy nem, viszont kemény, mert a hűtőben volt, kint kell hagyni egy órát kb. és újra puha lesz. miután ezt elregéltem még úgy 40x és még mindig nem értette, csak hepciáskodott, akkor hívtam a menedzsert, aki megkérdezte, hogy esetleg adjunk-e neki egy kesztyűt és akkor megérintheti, aztán eldöntheti, hogy kell-e vagy sem. hát szerintem ő se normális, én kb. elhajtottam volna a picsába, na de ki vagyok én...
nálunk ugye nincs ajtó, záróra viszont van. hehehe. :)
én is ezt szoktam. kihúzgálom a tálcákat, de közben tudom, hogy már rég elfogyott, amit akar. de ha ez megnyugtatja, az én időmből kitelik...
és igen, itt jön a már említett "ide se jövök többet" felkiáltás és közben azt hiszi, hogy majd jól elsiratjuk. hát a lófaszt!
cheers! :D
No comments:
Post a Comment