#189 - gyerekvállalásról újra

nem, nem, továbbra sem gondoltam meg magam. sőt. 
évek óta szedem a fogamzásgátlót, érzem, hogy nem tesz  jót, hiába alacsony a hormontartalma. és ez vár rám még vagy húsz évig. vagy tovább. (illetve hogy ez igaz-e vagy sem, nem tudom, de ma mondta az egyik kolléganőm, hogy igaz, hogy itt UK-ban ingyenes a fogamzásgátló tabletta, de elmarad tőle a menstruáció és ez ultragáz, mert tuti valami káros van benne. ami még igaz is lehet, de brit nők milliói szednek gyógyszert és nem gondolom, hogy halálos veszély leselkedne rájuk a dobozból vagy tömegesen halnának bele a fogamzásgátlásba. ráadásul az otthoni nőgyógyászom csak akkor írja fel a gyógyszert, ha évente megyek rákszűrésre, ami szeptemberben lesz esedékes, tehát nem megyek. hozzá legalábbis. a tabi viszont augusztus végéig elég. szóval...)
a gumi, pesszárium, különféle gélek, ráolvasás, kiszámolás, hőmérőzés nem játszik. 
a spirálról sok rosszat olvastam, ráadásul anyu az mellett maradt terhes, szóval kösz, de nem. 
a művi meddővé tétel: hát ez az, amin rágódok mostanában. 

Magyarországon az én esetemben ez rövidre lenne zárva, nincs rá lehetőség, mert nincs még elég gyerekem és túl fiatal is vagyok hozzá. itt viszont, mint nemrég megtudtam, lényegében annyi a történet, hogy megbeszéled magaddal, a társaddal (ha van), a dokival, aztán megműtenek. pont. ráadásul ingyenes az egész. 

a dilemma: 
részemről: nincs. sose akartam szülni, most se akarok és a jövőben se fogok akarni szerintem. 4-5 év múlvára egészen más terveim vannak. 40 éves korom felett meg már biztos, hogy nem akarok gyereket. 
Norbi részéről: mi van, ha meggondolom magam. ami ugye édeskevés, mert ha én meg is gondolom magam, még neki is meg kellene gondolnia magát, a dolgok jelenlegi állása szerint ugyanis őt is épp annyira érdekli a gyerekvállalás, mint engem: semennyire. aztán szerinte még az is van, hogy az embernek ugye mindig az kell, amit nem lehet, és ebben van is igazsága, de azt hiszem, hogy elég biztos vagyok benne, hogy ezt semmilyen körülmények között nem akarom, ha lehet, ha nem. 
"mások" részéről: fiatal vagy még egy ilyen végleges döntéshez, nem tudhatod, mi lesz pár év múlva, lehet, hogy majd megérik benned a vágy... - tizenpáréves korom óta vagyok vele tisztában, hogy az anyai ösztön belőlem bizony hiányzik. azóta eltelt párszor pár év, úgy nagyjából 20, és semmi sem változott. 
anyu részéről: azt csinálok, amit szeretnék, de az ő véleménye csak az, hogy 40 évesen már ne szüljek, ha addig nem tettem meg, illetve ha nem vagyok benne ezercsillió százalékig biztos, hogy akarok gyereket, akkor meg se forduljon a fejemben legyártani. 

szóval itt tartunk most. holnap azért elmegyek a gp-hez a biztonság kedvéért kérek gyógyszert, aztán közben hátha anyu dokija felírja nekem, amit otthon szedtem és akkor ki tudják küldeni a hónap végéig. 

a döntést meg majdcsak megszülöm. hogy stílszerű legyek. :)