nemokos: #193 - hétvége

elég jó kis szombat-vasárnap van mögöttünk. olyan volt, mint egy mini nyaralás. :)

szombaton elfáradtunk Digger barátommal az Alexandra Palace-hoz, ahol streetfood és craft beer fesztivál volt. csatlakozott hozzánk Máté és kedves családja. vagyis inkább én csatlakoztam mindannyiukhoz, de nem ez a lényeg. hanem. olyan isteni finom sört ittam, amilyet már rég nem. a neve: sierra nevada ale. nagy örömömben mindjárt ki is borítottam kb. a felét, de ami maradt... hmmmm. egyébként maga a fesztivál nem volt egy hűdenagy, a tömeg viszont annál inkább. sörös stand konkrétan kettő volt. azért ez egy sörfesztiválon elég gyengusz. viszont jó kis jazz szólt pár idősebb hapsiból, a dj pult pedig maga a dizájn, kazettákból volt összerakva. képek itt láthatók a "rendezvényről", vagyis inkább a helyszínről, mert a tömeg miatt sörcsapolást, hússütést, grillkocsit fényképezni esélytelen volt.

aztán hazaértünk, megérkezett Norbi és folytattuk tovább a szórakozást. a The Montagu Pyke nevű műintézménybe voltunk hivatalosak, Norbi menedzserének búcsúbulijára. itt iddogáltunk éjfélig, én megkóstoltam életem első, második és harmadik tequiláját, majd miután kitessékeltek minket, beugrottunk egy gyors hamburgerre a FG-ba, onnan pedig hazabuszoztunk. a buliról néhány szót: nemzetközi csapat, angol, ausztrál, spanyol, lengyel, magyar hazafiakkal. érdekes élmény volt, szimpatikus fiatalok és kevésbé fiatalok marháskodtak együtt. megtudtam, hogy Norbi egy nagyon jó srác (nem mintha nagy meglepetés lett volna, általában két perc alatt illeszkedik be egy új társaságba), találkoztam egy fiatalemberrel, akinek a szülei egy szlovák-magyar pár, de ő már itt született és erős akcentussal beszéli a magyart, beszélgettem 10-12 éve itt élő magyarokkal, és érdekes módon mind ugyanazt látjuk, hogy nem keressük egymás társaságát, mert tartunk azoktól, akik csak lehúznának, átvernének, ezért inkább a jó ismeretségek lehetőségétől is hagyjuk magunkat elesni... szóval érdekes, de legfőképpen vicces este volt. már az első bemutatkozás furcsára sikeredett, mert a másik fél neve Arek volt, az enyém meg ugye Erika és akkor ő háromszor mondta el, hogy Arek, én meg háromszor, hogy Erika, és akkor ő már kezdett eléggé ideges lenni, hogy nem tudom megérteni és kimondani a nevét. :D meg az ausztrál fiú is vicces volt, mert a kilencet úgy mondta, hogy nojn. ezen aztán nagyot derültünk, főleg, mikor a 9,99-et mondatták el vele. :D

a Tottenham Court Road tube állomás fala :)

"felújítás", úton a tetthely felé

vasárnap pedig az otthonról érkezett exkollégánkkal, feleségével és itt élő lányával, illetve az ő barátjával töltöttük a napot, ettünk a Zizziben, aztán elmentünk egy pubba, ahol ismét egy új sörrel ismerkedtem meg, aztán onnan elsétáltunk egy másik pubba, amit 1583-ban alapítottak, itt szintén ittunk egy jót, a doom bar ale nevű seritalt, majd elsétáltunk volt kollégánk lányáékhoz, ahol még beszélgettünk kicsit, majd hazateleportáltuk magunkat.

ennek a napnak az volt a tanulsága, hogy nem szabad belelustulni a mostani munkánkba, egész végig azt magyarázták, hogy igenis el kell kezdenünk már most keresni szakmai melót. és hát igazuk van. főleg azt látva, hogy mit lehet elérni itt, ha valakinek normális munkája van. nyilván az ő példájuk kirívó, nem minden harmincas fiatal pár indul el hét hónapos világkörüli útra, de ők megteremtették a feltételeket és most készülődnek: San Francisco, Hawaii, Cuba, Argentina, Chile, Új-Zéland, Ausztrália, Vietnam, Kína, Kambodzsa... egyszóval van miért dolgozni. :)

ja, és újabb arcát is megismertük Londonnak, Canary Wharf eszméletlen jól néz ki. ez a környék pedig egyenesen ultrabrutál, olyan, mintha valahol a tengerparton jártunk volna. :) kikötő, vitorlások, lakóhajók... szép.