van az a népszerű tévhit, hogy aki kitántorog és az új lakóhelyén/otthonában élve kritikát fogalmaz meg az őshazáról, az hazaköpködIK. ilyenkor a kitántorgott magyar vérmérsékletétől függően ránt egyet a vállán, ideges/szomorú lesz, káromkodik vagy ír egy posztot, illetve a felsoroltakat tetszőleges kombinációban és sorrendben alkalmazza.
egy kalap alá venni az összes külföldön élő magyart pont akkora butaság, mint kijelenteni, hogy Magyarországon minden szar. mert hát miért is lenne? én speciel bármikor, amikor kérdezik, hogy honnan jöttem, egyfajta büszkeséggel(? - nem tudom, mi a jó kifejezés, de mindenképp emelt fővel, szeretettel) mondom, hogy Magyarországról. és ha fogékony az illető, akkor bizony terjesztem is az igét, hogy menjen, nézze meg, mert utazóként az eredeti hazám egy csodálatos ország. és nem csak Budapest vonzó célpont a maga szmogos, szürke romantikájával: hiába a "mediterrán" Újlipócia, a Margit-sziget, a Római, a nagykörút és egy csomó új ötlet, fejlesztés, ami egyre színesebbé teszi, hiába igazi modern világváros, nekem mégis mindig valami "sírvavigadást" juttat eszembe, valami úri hacukába öltöztetett, füstszagú parasztot. aztán meg ott a vidék, a Dunakanyar, a Pilis, az Alföld, az akácfák, földutak, a csordajárás, a tanyavilág, meg az anyanyelvem, hogy olyan színes, vicces, kifejező. és onnan ered minden érzés, kép, hangulat, ami az embert azzá teszi, ami...
aztán van, aki tovább kérdez, ilyenkor kerül szóba a gazdaság, a politika. és többé-kevésbé tudják, hogy mi a helyzet otthon. hogy nyilván valami bibi van, ha ennyi magyar él külföldön. a másik jellemző példa, a migránskérdés, ha mást nem is tudnak a minielnökünkről, a hozzáállását a témához ismerik. volt olyan, aki azt mondta, hogy a kedvenc politikusa Orbán Viktor, mert megvédi a magyarokat, a határainkat. aztán beszélgettünk kicsit, árnyaltam a képet, hogy emellett miket véd még meg a magyar politikai elit, akár jobbról, akár balról, majd szépen, lassan kiderült, hogy náluk ugyanez a helyzet, lassan választani sincs kit, mert egyik rosszabb, mint a másik. azt hiszem, ez a rész lett volna a hazaköpködés, ami mint látjuk, nem magyar sajátosság. a vélemény bizony olyan, mint a puki, mindenkinek van és előbb-utóbb utat tör magának.
de nézzük meg a másik verziót, a londoni mosogatókat. mert aki külföldön él, mind az, más nem is lehet. ha kilépsz a munkahelyedről és új munkakörben kezdesz dolgozni, két lehetőséged van: vagy talpraesett, jéghátánismegél típus vagy, aki nem önző és mer váltani, vagy londonimosogató vagy, aki csicska és asztal alatti kutya, akinek a zsírján élnek a tőkések. mindez attól függ, hol csinálod a mit. mert ha éppenséggel úgy hozza a sors, hogy hosszú éveket fektettél a tanulmányaidba, majd felépítettél egy akármilyen karriert, de a piaci változások miatt mondjuk megszűnik a munkahelyed, a tudásod értéktelenné válik, akkor ne legyél rest új szakmát tanulni, elhelyezkedni boltosként, felszolgálóként, varrónőként, futárként, akármiként. egyre figyelj csak, lehetőleg mindezt Magyarországon csináld, mert külföldön ugyanez a folyamat hihetetlenül gyorsan zajlik és röpke pillanatokon belül lesz belőled karrierváltó helyett csicska. akinek a zanyaföld nem volt elég jó, aki idegeneket szolgál, sose illeszkedik be, magányos és megkeseredett és még haza is köpködIK. otthonról.
No comments:
Post a Comment