nagynehezen, kb. a 12. e-mail után végre megcsinálták a könyvelésünket. olyan öröm ért bennünket, hogy nemhogy nem kell kipótolnunk az adóra szánt összeget, de egy nyúlfarknyi még marad is belőle. el is utaltam tegnap, kifizettem a könyvelőt is, innentől kezdve elvileg nincs dolgunk semmiféle hivatallal. illetve van, mert ugye be kell majd jelenteni a NAV-nál, hogy külföldön dolgozunk, ennek még utánanézek, hogy lehet-e online (muhhahhhahhhaaaa), vagy ha nem, akkor várunk decemberig. aztán slussz-passz, viszlát magyar bürokrácia úgy 4 évig, amikor is útlevelet kell majd csináltatnunk. aztán pedig, ha minden jól megy, nem sokkal később meglesz az állampolgárságunk, és akkor már az útlevél miatt se kell izgulni. na de ez még a jövő zenéje, sokszor azt se tudjuk, holnap mi lesz, nem 4 év múlva...
ui.: azt meg nem is írtam, micsoda drága emberem van. mikor mondtam neki, hogy maradt pénz, azt mondta, hogy vegyek egy pár cipőt rajta. pedig van kismillió és a legutolsó nincs egy hónapos. ezért aztán nem is veszek, mert most tényleg nincs rá szükség, viszont a gesztus, az... <3
No comments:
Post a Comment