egy hétig ült a varrónő a kabátomon. direkt időben vittem az enyémet is, Norbiét is.
ezt az ügyes nőt ráadásul ajánlották, mert olyan szakembert kerestem, aki jó. cipzár csere volt, nem egy bonyolult mutatvány, de mivel két 40ezres kabátról van szó, nem akartam, hogy valami balfék szétbarmolja. ott kezdődött, hogy elpofáztam: fekete a kabát, most aranyszínű fém cipzár van benne, cserélheti ugyanilyenre, ezüstre, műanyag feketére, csak cserélje ki. egy hét után nagy örvendezve fogad, hogy talált egy másik kocsit, így nem cserélte ki a cipzárt, csak azt. egy ezüst kocsi az arany cipzáron. gyönyörű. plusz akad, és a körmöm is beszaggatom minden alkalommal, mert kicsi a fityegő és hozzáérek a fém cipzárhoz. nem baaaaaj, beszappanozza, jó lesz az! (...) Norbi kabátját csak úgy tudta elvállalni, hogy én elmentem egy rövidáru boltba és vettem egy sötétszürke műanyag cipzárt. meg egyúttal vettem egy feketét is az enyémbe, mert ez így nem maradhat. és az enyémet már nem vállalta, mert csak jövő hétre van időpontja. természetesen nem hagytam ott. az uram itthon ráeszkábálta a régi nagy fityegőt az új kocsira, úgy néz ki, mint egy rakás szar és továbbra is akad. (agyvérzés 1.)
két hete járok fizikoterápiára. ma volt az utolsó kezelés. szart se ért.
amikor elmentem a doktornőhöz, elmondtam neki, hogy bármit kitalálhat, de az olyan legyen, hogy 3 hét múlva elhaladunk Londonba, addig legyen vége. elküldött röntgenre, kezelésre, és a lelkemre kötötte, hogy ha vége, menjek vissza kontrollra. ma volt az utolsó alkalom, átkopogtam a rheumatológiára. kijött egy térdig érő vörös picsa, hogy mit akarok. mondom mi van, és hogy ma úgy tudom, nem xy doktornő rendel. persze hogy nem, én vagyok a doktornő! - közli szemrehányóan. hát honnan a kiskutya vérvörös facából tudjam, ki ő, mikor először látom?! ok, elmondom, mi a nyűgöm, megnézné-e a papírjaimat, mert jövő héten már nem tudok visszajönni, elköltözünk Szentendréről. majd jöjjek vissza két hét múlva, mikor xy doktornő lesz. mondom, nem tudok, mert nem leszek Magyarországon. de majd ha hazajöttem. itt már majdnem bőgtem, hogy baszd meg, mit nem értesz azon, hogy elköltözök külföldre? és azt mondja erre: hát akkor meg mit akarok, minden rendben van, nem? hát pont nem, szart se ért a kezelés, a röntgen eredményre a kutya se nézett rá rajtam kívül, legalább azt nézze meg. a válasz: ő nem nézi meg, mert ha elköltözünk, már úgyse tud mit csinálni. úgy ott hagytam, de komolyan mondom, hogy még elköszönni is alig bírtam, mert sírva fakadtam. és közben meg a falon méterenként ott a hippokratészi eskü, meg ilyen idézet, olyan vers, hogy hogy kell bánni az embertársainkkal... (agyvérzés 2.)
lejártak a számláink. pénz nincs.
várjunk, mert 20-án jön egy nagyobb bevétel és abból megkapjuk a magunkét. ezt hallgatjuk október óta. és ha nem? nem érti, vagy érti, de leszarja, hogy ez nekünk most létszükséglet. hogy lényegében ha nem fizet, akkor kibasztunk az ablakon egy milliót és jöhetünk vissza a híd alá. olyan szinten vagyok idegbeteg, hogy nem tudom elmondani. ma már azt éreztem, hogy feladom, aztán lesz, ami lesz. a kilépő papírt is aláírtuk, meg hogy megkaptuk a bejelentett bérünket. 4-én. azzal az ígérettel, hogy 10-én utalnak. ma délután telefonáltam, hogy akkor mi a helyzet. fel se vették. 21 percre rá legalább ez a pénz landolt a számlánkon. csepp a tengerben, de ez is valami. és hallod, arra nem méltatnak, hogy felvegyék a telefont, hogy mindjárt utalunk, bocs, hogy késtünk, fogd meg a faszom, akármi. (agyvérzés 3.)
tegnap kiadta az ingatlanos a lakást, amiben lakunk. mi kipakolunk, az új lakók meg be.
ez egy bútorozatlan albérlet, a konyhaszekrény volt benne és a tűzhely, mikor beköltöztünk. mondja az ürge, hogy nekik lehet, hogy kell a fehér tv-s polc, visszajönnek este a feleségével, hogy ő is láthassa. gyertek. dejó, deszép, átgondolják. direkt elpofáztuk ezeknek is, hogy szóljanak ma vissza, mert hétvégén költözünk, szét kell szedni minden bútort, legyen időnk, ha mégse kérik. hát baszik válaszolni. egyébként se tudok eladni semmit. itt a vadiúj kanapé, ár alatt bőven, a felét se kérjük annak, amennyiért vettük. és a kutyának se kell. mondtam, kibasszuk Norbiéknál az udvarra, legalább a macskáknak kényelmes helyük lesz. (agyvérzés 4.)
vége lehetne a napnak.
eredeti megjelenés: 2015. 02. 11.
No comments:
Post a Comment