valamelyik nap a kezembe nyomott az egyik vendég 5 fontot, miközben szedtem le az asztalukat, hogy az csak az enyém és minden jót. ezt vettem belőle:
egy fából készült kép, kb. 15x15 cm. és nagyon passzentol a lakásba, máris otthonosabb. :D de az igazi az lesz, amikor majd kihozzuk a posztert, ami a Boniról készült képekből lett nyomtatva, az 200x70 cm. fekete-fehér, szóval elég tuti lesz együtt a kettő. :)
egyébként, ha már borravaló. én nagyon nem tudom kezelni ezt a jelenséget. nem is szeretem. az egy helyzet, hogy most én vagyok azon az oldalon, aki kap, és persze nem fogom visszaadni, de furcsa érzés. mert ugye én nem ezért dolgozok, hanem a fizetésemért. és ha nekem kell adni, akkor is így gondolom. mindennek megvan az ára, abba belekalkulálnak mindent, béreket, rezsit, adókat, stb. vegyünk mondjuk egy kozmetikust, saját üzlettel. gondolom, úgy vannak kialakítva az árak, hogy valami haszon is maradjon a végén. namost ezen felül mi kellene még? én értem, hogy sok helyen nem lehet azt az árat elkérni, amit a szolgáltatás ér, mert akkor nem mennének be az emberek. ugyanakkor meg ott van az, hogy mi lesz azokkal, akik mondjuk szarul keresnek, de nem olyan helyen dolgoznak, hogy borravalót kaphatnának. mondjuk a dajkák, ilyen-olyan ügyintézők, árufeltöltők, stb. aztán persze az is elgondolkodtató, hogy mennyi is legyen a borravaló, ha már adjuk. alap a 10%. egy 14ezres frizura után kellene adnom 1400 forintot? mire fel? vagy egy étterembe ha elmegy egy négytagú család, otthagyja borravalónak egy főétel árát? és ha nem ízlett az étel vagy szar volt a kiszolgálás, akkor lehet alkudni is? na ugye... arról nem is beszélve, hogy általában olyan rohadt kényelmetlenül érzem magam, mert sokszor látom, hogy várják is a borravalót. a legjobb az volt, amikor megkérdezték, mennyit adjanak vissza. hát amennyi jár, cimbora. de ha nem is várják el, akkor se egy vidám szituáció, engem kicsit arra emlékeztet az aktus, amikor alamizsnát adunk egy koldusnak vagy hálapénzt egy orvosnak. hogy nesze, itt van 500 forint/egy boríték, örüljél, mert enélkül nem tudnál megélni. azt pedig pénzzel kifejezni, hogy valami tetszett, finom volt, szép lett, szerintem egyenesen sértő. szóval hadilábon állok ezzel a témával eléggé és lehet, hogy nem is gondolom jól, de egy biztos. ha valaminek n az ára, nem fogok érte n+10%-ot fizetni.
a fenti kép 5,99-be került.
eredeti megjelenés: 2015. 04. 11.
No comments:
Post a Comment