bementünk egy gyors gyrosra Egomban a Gyros Portába. én még sose jártam ott, de Norbi és tesói szerint jó ott a kaja. ha ők mondják...
választék táblácskán felsorolva. borjú gyros, görög borjú gyros. kérdezem a hölgyikétől, hogy mi a truváj a görögben. azt mondja, az paradicsomos, a másik meg csak szimplán fokhagymás. kértem egy görög borjús gyrost pitában. namármost. kaptam fél kiló káposztát és 3 falat húst, mindezt meglocsolva fél liter csípős ketchuppal. és ilyenkor mindig végig kell hallgatnom Norbitól, hogy "miért nem olyat választasz, amilyet már ettél?". de baszki, ha azt mondják, paradicsom, akkor nem ketchupra számítok. mert az nem paradicsom. és még csípős is.
szóval rég ettem már ilyen szart.
azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy kértem egy marlenkát, és azt az értetlenkedő választ kaptam, hogy nincs kirakva a pultra, úgyhogy nincs, mindezt olyan fejjel, hogy nem látod, bzmeg?! hát honnan a picsából kellene tudnom, hogy hol tárolják azt a nyomorult süteményt?!
viszont kaptunk ajiba egy üdítőt, ez pozitív. de!
augusztus végén voltunk a Palatinus strandon. én ott lángost ettem, azzal nem volt baj. Norbi viszont gyrost kért. na mondom, mit kapott: egy akkora motyót, ami ki se látszott a papírból, és nem, nem a papír volt nagy. kb. 3 falatnyi volt az egész. csípős trutyival kérte, vízzel hígított Erős Pistával kapta. a hús meg nyers volt.
múlt héten meg a Szentendrei és a Raktár utca sarkán lévő gyrososnál vett egy köjál mintának (ezt így írják?) is kevés adagot, úgy összegezte, hogy nem volt benne semmi jó.
azt akartam ebből az egészből kihozni, hogy ok, nem vagyunk egy gyros nemzet, mi a gulyásban meg a pálinkában vagyunk nagyok (hahhahha), de bacca már meg a jegesmedve, hát azért nem kell szart az ember elé rakni! és nem fogja fel a barom, hogy hosszú távon kellene a biznict működtetni, nem egy nyár alatt meggazdagodni. a Palatinuson magyar szót elvétve hallottunk csak. mit lát a szerencsétlen külföldi? kap egy rakás kakát drágáért. de legalább kevés, nem kell sokáig küzdeni, ha nem ízlik... és hozzá az a lekezelő bunkóság, semmi kedvesség, vendéglátás... nem is értem. mindeközben a horvátoknál akkora gyrost adnak, mint a fejem, tele friss zöldséggel, jól sütött hússal, mindezt széles mosollyal tálalva. vagy a fagyis. mikor meghallja, hogy magyarul beszélgetünk, megkérdezi, hogy "ety gomboc, keet gomboc?", és közben 64 foggal vigyorog. miért értik meg ott, hogy a vendégből élnek és a visszatérő, elégedett vendég jó, mert máskor is oda viszi a pénzt? és nálunk miért nem? de hazudnék, ha azt mondanám, hogy itthon nincs mosolygós, barátságos gyrosos, isteni ízű ételekkel. van, a Nyugati és a Jászai tér között fél úton. nem árulok el nagy titkot, ha elmondom: nem magyarok üzemeltetik.
eredeti megjelenés: 2014. 10. 18.
No comments:
Post a Comment