azon gondolkodtam, hogy olyan jó lenne kapni valamit. de nem ám csak úgy egy csokit vagy egy pólót, könyvet! kipróbálnám legalább egyszer az életben, hogy milyen az, amikor nem kell valamiért megdolgozni, hanem csak úgy az ölembe pottyantják. na nem szó szerint, mert most ilyenekre gondolok, hogy ház, kocsi, mosógép, havi százezer forint, vagy valami ilyesmi. most például egy ágytakarónak is örülnék, de mivel tavaly megengedtük magunknak azt a luxust, hogy egy 200x200-as ágyat vettünk magunk alá (szigorúan használtat!), ágytakaróra már nem telik. mert egy ekkora ágytakaró 25-30 ezer forintba kerül. ezért most két, akciós, osanos plédet tervezek összevarratni, így kb. 2000-ből megússzuk, mert a plédek már vagy 3 éve megvannak. óccsó is, jó is, meg nem is baj, hogy nem kerül egy vagyonba, mert ha a macska leokizná, szívszélhűdést kapnék. bár, ha csak úgy adna valaki 30ezret egy takaróra, lehet, hogy lesz@rnám, mi lesz vele...
eredeti megjelenés: 2014. 10. 21.
No comments:
Post a Comment