reggel már fölhúztam magam azon, hogy hova tesszük majd a tv-t, amit még meg se vettünk.
aztán csináltam rozmaringos párolt zöldséget, szerintem szar lett, de Norbinak ízlett és végül el is fogyott. ő sütött csirkemellet, az legalább finom volt, mert a kuszkuszt, amit szintén én készítettem, úgy elsóztam, hogy akármilyen szerelmes is vagyok, képtelenség volt megenni.
délutáni programként elbuszoztunk a tescoba, hogy megnézzük a kiválasztott tv-t. visszafelé aztán gondolt egyet a buszsofőr és megállt, hogy akkor leszállás van. szoktak ilyet csinálni, kaptunk pótjegyet a másik buszra, ő el, mi vártunk. úgy 30 perc után feltűnt, hogy mindenféle buszból jött már vagy három, csak a miénkből nem láttunk egyet se. a következő buszsofőrt megkérdeztük, ugyan, tud-e valamit a 245-ösről. hát tud. mivel az út, amerre menne, le van zárva, más útvonalon jár, úgyhogy sétáljunk vissza négy megállót, ott szálljunk fel újra a 245-ösre, majd az hazahoz bennünket. vissza is ballagtunk, és ott vált világossá és egyértelművé az, amit addig csak sejtettünk, hogy az előző sofőr ELFELEJTETTE, hogy a lezárás miatt nem jobbra, hanem balra kellett volna kanyarodnia, ezért aztán mikor eszébe jutott, lezavart mindenkit, ő meg elsunnyogott az üres busszal. és nem mondta egy szóval se, hogy barmok, erre sose juttok haza.
végül Norbi befestette a hajam. egy árnyalattal sötétebb színt választottam a megszokottnál, nehogy kurvaszőke legyek. nem lettem szőke egyáltalán. (hát milyen hülye szó már az, hogy szőke? :D)
most meg eszem a tejszínhabos, vaníliapudingos eperzselét, hátha befosok éjszakára.
eredeti megjelenés: 2015. 05. 03.
No comments:
Post a Comment