tegnap voltam rheumatológián. hónapok óta fáj a gerincem egy bizonyos szakasza, de ez a fájdalom mindig elmúlt. aztán decemberben már annyira fájt és annyira nem akart múlni, hogy elmentem a háziorvoshoz beutalóért. jól le lettem baszva, hogy miért csak most megyek. amit valahol értek, mert ugye ha én nem vigyázok a saját egészségemre, akkor ki vigyázzon, másrészről viszont fel nem fogom, hogy a "hivatali emberek" miért nem látják át, hogy Magyarországon nem úgy működnek a munkahelyek, hogy fáj valamim és hipp-hopp, elmegyek orvoshoz, a munkáltatóm meg még ki is nyitja előttem az ajtót és mosolyog, hogy persze, parancsoljak csak nem dolgozni. harmadrészt meg felnőtt ember vagyok, kinőttem már abból a korból, amikor csak úgy lebaszhat bárki.
na szóval, rheumatológia. vizsgálat: hajoljak előre! fáj? nem, csak feszül. dőljek hátra! fáj? igen, nagyon. dőljek jobbra, balra, fáj? nem. végigveri a gerincem, fáj? nem. akkor hol fáj? hátranyúlok: itt. ne nyúlkáljak, vizsgálat közben nem nyúlkálunk. baaaaazmeg, akkor hogy mutassam meg? üljek le, töltögetik a papírokat. gyógytorna kell. mondtam nekik, hogy egy hónap múlva elpályázok az országból, olyan kezelést találjanak ki, amit addig végig tudok csinálni. hova megyek? Londonba. ajjaj, ott fel fognak robbantani. és baszki, azt nem tudom, mi bajom van, mert nem mondták meg, viszont hogy Londonban hogy fogok megmurdelni, azt alaposan kitárgyalták az asszisztensnővel (aki mellesleg mostmár tuti a szomszédunk). ja, meg hogy röntgenen voltam-e. hát wtf? nem voltam. vagy csak úgy besétálok legközelebb, hogy heló, világítsanak már át kicsit!? de ez is jó sztori volt. beadom a papírt, öreg mami szólít, vetkőzzek, ide álljak, oda álljak, így álljak, úgy álljak. kész vagyunk, öltözhetek. és azt mondja a néni cinkos mosollyal az arcán: "nem hívok addig be egy fiút se, míg nem öltöztél fel, jó?". a kacsintás hiányzott csak a végéről. hát azt hittem, lerakom a hajam. mert ok, nem vagyok egy szégyenlős típus, de azért köszi és hála, hogy nem hív be még néhány pajtit.
mindenütt ez van. múltkoriban vásároltunk az Aldiban. két kassza volt nyitva, az egyiknél kétszázan álltak sorban, a másiknál meg ketten. odaálltunk a kisebbik sor végére, mire a kasszás csaj elhajtott minket, hogy oda nem lehet állni. ok, akkor állunk a másikba. és figyelj, mindenki, aki utánunk jött, odaállt a rövidebb sorba és senkit nem zavartak el. mi meg ott álltunk, hogy akkor most mi a retkes fasz van? az uram még mondta is, hogy kifelé menet majd jól megkérdezi, hogy ez mégis mi volt, de rábeszéltem, hogy hagyjuk (én, aki mindig mindenért ugatok!). mi már úgyis elmegyünk, megváltoztatni ezt az egész rendszert úgyse tudjuk, szóval most az a stratégiám a hátralévő időre, hogy derűs mosollyal, kb. felülről nézem, hogy működtetik a szemétdombjukat a kiskirályok.
de azért mégis: mit képzelnek ezek?
eredeti megjelenés: 2015. 01. 20.
No comments:
Post a Comment