mikor kb. 10 évvel ezelőtt megtudtam, hogy újra gyártják a Tisza cipőket, elhatároztam, hogy nekem is lesz egy. irtózatos drágák most is, akkor se voltak olcsók, de szerencsére nem csalódtam. az első cipellőm egy ezüst színű, tépőzáras csoda volt, ma is hordom, az eddigi egyetlen lábbelim, ami nem dörzsölte ki sehol a lábam. meleg, nem ázik be, nincs szétesve, elkopva. nem emlékszem pontosan, hogy mikor vettem, de szerintem több mint 8 éves. aztán vettem még egyet, egy kék-feketét, fűzőset, ez viszont már nem lett akkora szerelem. nincs baj se a minőségével, se a kinézetével, csak valahogy nem az igazi. most viszont, az őszi kollekcióban csodák születtek újra. első körben ezt a pöttyöset néztem ki, de miután élőben kiderült, hogy velúr, végiggondoltam, hogy az életben nem fogom tudni normálisan kitakarítani, ezért lemondtam róla. ráadásul tépőzárast se készítettek belőle. aztán jött a Martfű és én azt hittem, megütöttem a főnyereményt. egészen ma délutánig. felpróbáltam a hetest, aztán a nyolcast. az egyik kicsi volt, a másik nagy. mert nekem FELES lábam van. de hogy én mit szívok ez miatt! el nem tudom mondani, mennyi szuper cipőről maradtam már le. és ha már itt tartunk, azért azt is gondolom, hogy nem én vagyok az egyetlen. ráadásul nem egy szaros 300 forintos fröccsöntött pacskert akartam venni a kínaiban, hanem egy színvonalas, komoly hagyományokkal rendelkező márka termékét. és most csalódott vagyok. pár éve egy Tommy Hilfiger csizmával jártam így. abból végül Nike lett. a Tiszából viszont nem lesz semmi. ezt a fazont kerestem évek óta, nagyjából azóta, hogy a Nike Cortezek kikoptak a kínálatból. nagyon szerettem őket, mert keskeny lábfejem van, amire pont ezek a típusú cipők valók. így jártam.
amúgy nem tudom, hogy feltűnt-e (ááá, biztosan nem!), hogy mekkora cipőbuzi vagyok. :D vagyonokat tudnék cipőkre költeni. ha egyszer újjászületek és véletlenül egy gazdag ember bőrébe kerülök, lesz egy egész szobám, amiben csak cipők lesznek. (remélem, a gazdagság mellé lesz két lábam is, nem valami testi fogyatékossággal születek bele a vagyonba.) fura ez amúgy, mert képes vagyok a kínaiban összevásárolni a bugyitól a pólón át a nadrágig mindent, de a cipő az tuti kell, hogy legyen.
majd egyszer lefotózom az összes pipellőmet és csinálok egy leltárt.
a fehér-kék-fekete Norbié, féláron adták, mert állítólag gyártási hibás volt. két éves, egyelőre semmi baja. igaz, az úr nem kíván többé Tiszát venni, mert szerinte túlárazott és mind egyforma. aha. én azért tudnék válogatni. de ez nem is volt kérdés.
eredeti megjelenés: 2014. 12. 11.
No comments:
Post a Comment