gyerekkoromban nagyon szerettem ezt a sorozatot, és az igazsághoz hozzá tartozik, hogy még most is. igazi mese, mindig győz a jó, megbűnhődik a rossz, ennél több nem is kell a boldog véghez. talán még annyi, hogy ott, ahol vagyunk, jól érezzük magunkat.
akkor nézzük, hol is vagyunk jól a bőrünkben!
a lakás, amit bérlünk, London 3. zónájában, Golders Greenben van. ha bárki kérdezi, hol lakunk és meghallja a választ, általában a következőt reagálja: hú, az jó környék, ugye? vagy: az az egyik legbiztonságosabb része a városnak, nem? de. jó és biztonságos. (és koszos. sajnos ez Londonra szinte mindenütt érvényes. nekem ez nagy szívfájdalmam, hogy itt egy ország, ilyen gazdasági és kulturális háttere van és a tisztaságra ennyire nem ügyelnek.) van egy park, a Golders Hill, kb. 10 perc séta ide. boltok, éttermek, gyorsétkezdék, mosodák, bankok, posta, busz- és metrómegálló maximum 5-10 percre vannak gyalog. pörgős kisvárosi hangulata van a helynek, az első hetekben bejártuk gyalog az egész környéket. szeretjük, otthon érezzük magunkat. jó ide hazaérni. (és természetesen itt is szeretnék köszönetet mondani annak, aki a "tuti tippet" adta, tudom, nem mindenkinek alakul ilyen szerencsésen a kezdet.)
lássuk, hol is van az itt, otthon!
a képet az ablakunkból lőttem, ha jobbra indulunk, két perc alatt érünk ki a fenti linkben látható utcára. ha balra, akkor 3. ez ugyanis egy "félkörút". :)
szoba kilátással, khm... macskával. :D ez az egyetlen szobánk, háló, nappali, gardrób, meg amit akarsz. (amikor Pesten laktunk, egy hasonló méretű garzont béreltünk, két és fél évig laktunk ott, én nagyon szerettem, meg is sirattam, mikor elköltöztünk onnan.) hármunknak bőven elég, kényelmesen elférünk benne. napfényes, világos, száraz, meleg... még kicsit otthonosabbá kell tenni kacatokkal, képekkel, stb., de rajta vagyok az ügyön, Norbi legnagyobb örömére. :D közben kicsit átrendeztük, átraktuk az ágyat a kandalló elé, mert rájöttünk, hogy az csak elfoglal egy falat, használni meg úgyse használjuk, illetve megvettük az íróasztalt és a széket is, ami az ablaknál kapott helyet.
"home office"
a konyha. kicsi, praktikus, de ritkán van használatban. én kapok kaját melóban, ha itthon eszünk, akkor többnyire valami péksüti vagy szendvics van terítéken. illetve kész kaják, azokból ugyanis hatalmas a választék. vagy beülünk valahova, Norbi például sorra próbálgatja a munkahelye környékén lévő kajáldákat. van egy mobil rezsó szerű valamink, azon eddig egyszer főztem levest, a séf pedig rántottát szokott rajta készíteni. lesz majd egy főzőlap, ezért van a páraelszívó is, de mivel nem nagyon szoktunk nagy főzőcskézést rendezni egyébként se, nem érezzük a hiányát. mint látható, asztal sincs, elég a pult két székkel. de inkább tálcán eszünk, Pesten és Szentendrén is így volt, vettünk asztalt, de többnyire csak kerülgettük. később lehet, hogy veszünk majd egy összecsukhatósat, mert ha bárki eljön hozzánk, azért nem árt, ha le tudjuk ültetni valamihez, ha épp enni támad kedve. :D közben felszerelték a konyhaszekrény utolsó elemét is, a mosogató feletti falon kapott helyet.
a fürdőszoba. az az igazság, hogy én még ekkorát nem láttam. lakberendezési magazinokban persze igen, de élőben... nem nagyon tudok róla mit mondani, szerintem a látvány magáért beszél. (a képek minőségéért elnézést kérek, nem az Otthon magazinnak fotóztam, csak dokumentáltam, hogy hol is lakunk.)
na és persze ő is jól érzi magát. :D <3
térjünk rá kicsit az anyagiakra. mindketten dolgozunk, Norbi eladó egy festék- és barkácsáruház láncnál, én meg lényegében takarító vagyok a hamburgerezőben. az órabérem 6.60, átlag 40 órát dolgozom egy héten. hétfőtől átkértem magam részmunkaidőbe, így csak 4 napot melózok, 36 órában, tehát a fizetésem nem igazán fog változni. Norbi 7.21-ért húzza az igát, szintén heti 40 órában. ez 2100 fontot jelent havonta. ebből a levonás után megmarad mondjuk 1900. a lakás elvisz 1050-et rezsivel együtt, az utazás 150-et. marad 700 minden másra. telefon előfizetés 20 font/hó/fő. mivel még csak tapasztalgatjuk, hogy mit hol érdemes megvenni, nem tudom megmondani, hogy kajára például mennyit költünk pontosan. azt tudom, hogy ez az összeg elég arra, hogy megvegyük, amit megkívánunk, Norbi vett magának cipőt (egy vicc volt, 12 fontra leárazott Lonsdale-re esett a választása), kellett a lakásba vennünk szemetest, étkészletet, állólámpát, mindenféle tisztítószereket, ezekre futja és még maradt is. a macska kapott mászókát, rendeltem neki tápot, most biztosítást akarok rá kötni, mert az állatorvosi költségek itt az egekben vannak, ez 15 font lesz havonta.
tervezünk még egy nagyobb kiadást, ha minden jól megy, akkor a közeljövőben veszünk egy autót. ez azért lenne fontos, mert jelenleg Norbi majd' két órát tömegközlekedik reggel is és este is, mert a busz minden szögletbe betér, kocsival viszont csak 20-30 perc lenne az út. ha ez megvalósul, akkor át tud menni 48 órába dolgozni. én ehhez nem ragaszkodnék, de ő úgy érzi, nem lenne megterhelő napi két órával többet melózni. ő érzi, ő tudja. a kocsira 1000 fontot szánunk, nincsenek rettenetes nagy igényeink, otthon is egy 10 éves autónk volt, itt is ebben a kategóriában gondolkodunk. megbízható legyen, elvigyen A-ból B-be, és jó legyen ránézni, magyarul ne legyen ronda. ez utóbbi természetesen az én szempontom. :D amilyen olcsó az autó, olyan drágák a járulékos költségek. első kanyarban ott a biztosítás, az 600 és 1000 font között lesz kb./év. illetve fizetni kell a parkolásért is. ez nem olyan őrült összeg, ha a saját lakhelyünk körül lévő körzetre igényeljük, máshol meg fizetni kell így is, úgy is. őszintén szólva, én ettől a beruházástól kicsit tartok, talán picit korainak érzem, de ez inkább csak az én szuperbiztonságra való törekvésem és örökös aggódásom, valójában nem akkora probléma.
hát így élünk mi az úr 2015. esztendejében Londóniában.
eredeti megjelenés: 2015. 04. 08.
No comments:
Post a Comment