a tégely Angliából érkezett
"Gondoltál rà hogy mekkora utat fognak bejàrni ezek a tàrgyak?" - kaptam a kérdést e-mailben az ajándék küldőjétől. igen. hosszú utat tettek meg. és mindig elgondolkodok azon is, amikor régi tárgyat, falat, fát látok, hogy mi lehet a történetük? miket láthattak hosszú életük során? mennyit mesélhetnének, ha beszélni tudnának! sokszor érezni ezeken az öreg dolgokon a történelem leheletét, csaták zaját, régi nyári lombok hűvös árnyékát, lovak dobogását, a papíron súrlódó toll hegyét, amint levelet írnak, a nevetést, mikor elkattan a fényképezőgép... például ebben a tégelyben mit tárolhattak? a belseje három részre van osztva. fogalmam sincs, mire való. viszont gyönyörű. mikor használhatta a gazdája? 50 éve vagy 100? egyáltalán, ki lehetett ő? egy nemes angol hölgy? egy polgári család lánya? egy cseléd, aki urától kapta? fiatal volt vagy öreg? szerette vajon ezt a kis csecsebecsét? és azt, akitől kapta? vagy magának vette? miért vált meg tőle? meghalt? vagy csak feleslegessé vált a tégely? valószínűleg sose tudom meg. mint ahogy a 73 éves fényképezőgépemről se fog soha kiderülni, ki fényképezett vele, hol és mit. most nálam van. hogy kihez kerül majd? ki tudja. elgondolkodik-e majd a következő gazdája, hogy kitől érkezhetett hozzá? emlékszik majd rám valaki, még ha ismeretlenül is? mondom, jó lenne, ha ezek a régi tárgyak mesélni tudnának.
eredeti megjelenés: 2014. 12. 26.
No comments:
Post a Comment