pár héttel ezelőtt, szinte egyszerre kezdtük el érezni a hiányt. a televízió hiányát. :D a hőn szeretett, hófehér gép otthon maradt, beszélgettünk róla, hogy kihozatjuk, 40 fontból meg is lett volna, de Norbi beleszerelmesedett ebbe, és onnan már nem volt visszaút. akciósan vettük, 490 fontba került.
mindezt azért írom le, mert közben rájöttünk valamire. amikor megrendeltük a tv-t, akkor gondolkodtunk el azon, hogy mennyivel egyszerűbb itt, Angliában hozzájutni egy ilyen termékhez. mégpedig azért, mert egyszerűen nem kell érte annyit dolgozni. mi az ilyesmi cuccokat otthon is megengedhettük magunknak, de itthon lényegesen könnyebb hozzájutni egy-egy luxusnak számító tárgyhoz. nem azért, mert maga a munkafolyamat könnyebb, mert ez nem igaz. fizikailag igenis nagyon nehéz. de nem kell túlórázni, vagy csak elvétve és mindig kifizetik, nem kell bent rohadni minden nap 10-12-14 órákat, nem elvárás, hogy ha ötkor lejárt a munkaidő, akkor fél hatnál hamarabb fel se állj. konkrétan szól a menedzser, hogy húzzál haza, mert végeztél. nem kell bent lenni akkor, amikor nincs munka, nem kell úgy csinálni, mintha csinálnál valamit. ha látják, hogy sokan vagyunk és nincs elég munka, megkérdezik, ki akar hazamenni, aztán go! múltkor felrakott egy volt kollégánk egy képet facebookra, hajnali ötkor még bent voltak. előző nap reggel óta. és ott ez a normális. az elvárt. és nincs kifizetve. mikor megláttam, majdnem rosszul lettem. hiányzik a vágás, de nem ennyire. van egy ex-tévés kollégánk, évek óta itt él Angliában. egy gyárban dolgozik, nagyon nehéz fizikai munkát végez. kérdeztem tőle, hogy nem akar-e esetleg visszatérni a szakmába. a válasz: hülye vagy? kell nekem a stressz, az ideg? itt leteszem a műszakot és hazamegyek. el van felejtve minden másnapig. mi most tapasztaljuk ezt. jó messzire kanyarodtam a tv-től, de ebben van a lényeg. egyszerű, betanított munkából könnyebben, nyugodtabban élünk, mint Magyarországon sikeres szakemberként.
eredeti megjelenés: 2015. 05. 20.
No comments:
Post a Comment