van itt Angliában egy működőképes rendszer. mondhatni: hülyebiztos. de tényleg az. minden ki van írva, mindent elmondanak ötszázszor, mindent bejelentenek, mindent megvárnak... kell is, hogy ilyen legyen, mert sokan olyanok, mint egy löttyedt tök. arra mennek, amerre lökik őket. nem is tudom, hogy tudnak életben maradni.
a minap is felszállt egy nő a buszra. mondta a sofőrnek, hogy hát ő most hirtelen nem is találja a bérletét, de gyorsan megkeresi, viszont addig is leülne. és akkor ült és guberált a táskájában kb. 10 percig. mi meg vártunk, mert a busz addig nem indul el, amíg nincs bérlet. majd a végén felállt, hogy hát bocsika, de vissza kell mennie, mert hát lehet, hogy otthon felejtette a bérletét. és egy szó nélkül ült mindenki bazmeg és várta ezt az egy nyomorultat.
ugyanezen a napon, ugyanezen a buszon ülve láttuk, hogy megy előttünk egy autó. túlzás nélkül mondom, hogy 15 méterenként lefulladt. és nem dudált rá a sofőr, hanem minden alkalommal megállt és megvárta, hogy a béna elinduljon. a vezetési kultúra amúgy is igen érdekes, én leginkább valami mediterrán ország stílusához hasonlítanám, dudaszó nélkül. mert mindenki megy minden irányba, mint az eszetlen. de közben meg annyira brit ez is, olyan türelmesek és várnak és nem dudálnak. keresztbe fordulhatsz az úton, megfordulhatsz 50 y-nal, és nem szól senki semmit.
melóban egy akkora táblára van kiírva, hogy "RESTROOM", mint én. és négymilliószor kérdezik meg minden nap, hogy hol a klotyó. meg hogy hol a szalvéta. és áll vele szemben és nézi. aztán mikor megmutatom, akkor mondja, hogy oh, sorry, i'm blind. hát igen baszki, látom. mert veled ellentétben én látok.
rendszeresen megkérdezik, hogy hol van ez, hol van az, metrómegálló, ilyen utca, olyan tér, de közben meg fel vannak szerelkezve okostelefonnal meg térképpel, iránytűvel, anyámkínjával és nem tudják használni.
azért van pozitívum is. én nagyon szeretem, hogy mindenki beszél mindenkihez. (mondom ezt én, az antiszociális, aki utálja a zembereket.) hogy csak úgy odafordulnak vadidegenek az utcán, hogy "de jó színe van a kabátodnak!", vagy "imádom a kibaszott sapkád!". :D valamelyik éjjel takarítottam és jött az utcaseprő bácsi, integetett. sorstárs. de találkoztam egy idős fekete hapsival is, olyan frenki módon fogott velem kezet, tudjátok, mikor kézfogásból indul ilyen tenyérsimítás és aztán összeütjük az öklünket meg a picsa tudja még mi, majd a végén közli, hogy gyönyörű vagyok.
magyarul minden balfékeskedésük és életrevalótlanságuk ellenére nagyon is életrevalók, jó arcok, türelmesek, meg persze fárasztóak is és néha ölni tudnék, de azt hiszem, hogy ez nem csak az ő hibájuk. tanulnom kell még ezt a rencert.
eredeti megjelenés: 2015. 05. 15.
No comments:
Post a Comment