péntek délután fetrengünk a kanapén, aztán mondom az uramnak, Tibi úgy ennék valami finom sütikét. erre azt mondja: akkor süssünk valamit! na, mivel én meg a sütés híresen közeli barátok vagyunk (közelről nézem, amíg mások sütnek), elmentünk az Auchanba tortalapot venni. Norbi választott is egy malomkeréknyit, 3 lapos verzióban. azt mondta, kisebb nem volt, csak egy, de az meg zöld volt, úgyhogy inkább ezt vette le a polcról. jól van.
hazaértünk, nekiestünk a tortaösszerakásnak, pikk-pakk, kész is lettünk vele. akkora lett, hogy egy kisebb dunántúli zsákfalut simán vendégül láthattunk volna, nagyétkűeket és repetázókat is beleszámolva. meg is jegyeztem, hogy szerintem teljesen felesleges volt kettőnknek ekkora tortát csinálni. de megnyugtatott az úr, hogy nem kettőnknek lesz, csak neki, egyedül. na azóta reggelire és vacsorára is tortát eszünk. és még mindig megvan a harmada...
nem szép, de finom.
eredeti megjelenés: 2014. 10. 26.
No comments:
Post a Comment