#15 - Zakynthos II.

második felvonás. 

ott tartottam, hogy találkoztunk egy hatalmas pókkal, nagyon és kicsit öreg helyiekkel, illetve hazaértünk a döglődő robogóval. kicsit tojóztam, hogy másnap reggel nem indul be a taliga, de nem volt semmi baj, senki nem szólt semmit. 

a következő 2 nap pihenéssel, strandolással, evéssel, ivással telt. mint ahogy a 2., mert most jut eszembe, hogy a robogót csak 3. nap béreltük ki. szóval valahol a nyaralás közepe felé járunk. "búvárkodtunk" is, egy szál pipával és búvárszemüveggel. sok mindent nem láttunk, a remeterákok viszont nagyon érdekesek voltak, velük eddig sehol sem találkoztunk. Norbi romantikus hangulatban volt, halászott nekem egy csodaszép kis csigaházat. még kérdeztem is tőle, hogy ugye nincs benne senki? ááá, nincs. jól van. csigaház le az asztalra, Eri és Norbi el sörözni.

mikor visszaértünk, még gondoltam is magamban, hogy a csigaházat mintha nem oda raktam volna, ahol most van, de biztos a szél vagy az emberek meglökték... aha, mikor felvettem, hogy gyönyörködjek benne, szembe nézett velem a lakó. úgy eldobtam szegényt, csak úgy repült. aztán persze összeszedtük és visszaköltöztettük a vízbe. 

de ennyi kaland és izgalom elég is erre a pár napra, maradjon még energia a végére is. 

utolsó előtti napon arra ébredtünk, hogy rögtön leszakad az ég. a helyiek megnyugtattak bennünket, hogy csak úgy néz ki, de nem fog esni. végül arra jutottunk, hogy még ha igazuk is van, olyan nagy felhők gyülekeztek és úgy fújt a szél, hogy napozni, strandolni nem annyira vágytunk. viszont olyan nagyon belejöttünk a robogózásba, hogy béreltünk egyet aznapra. jött is értünk kocsival egy pasas, elvitt a kölcsönzőbe, ahol mondták, hogy itt egy robogó, nagyon jó, erősebb mint a másik volt, meg nagyobb is, vigyük bátran. hát ez a nyomorult jószág olyan erős volt, hogy itt-ott gyalog kellett mennem mellette, míg Norbi Flinstone-üzemmódban lábbal segítette a motort. tény, hogy olyan utakon próbálkoztunk vele, ahol a madár se járt. csak egy disznó meg tyúkok. (update: madár mégiscsak járt arra, mert most kapcsoltam, hogy a tyúk is az. :D) különösebb tervünk nem volt aznapra, Laganasba el akartunk menni mindenképp, a többit meg a sorsra bíztuk. nekünk ez a város tetszett legkevésbé, zsúfolt és koszos volt, tele már (még?) délelőtt részeg tinikkel, szóval gyorsan odébb is álltunk. nem mentünk messzire, Agios Sostis sziget épp csak egy köpésre van onnan. egy pallón lehet bejutni, 2€ a belépő fejenként, amiért cserébe választhattunk egy-egy italt. mire ideértünk, a nap is kisütött, ezért úsztunk egyet a kristálytiszta vízben. Norbi pedig összebratyizott egy ghánai palival, aki karkötőket árult. végül meg is lepte magát egyel. (szegénykém minden évben vesz egy ilyen 2€-s szart, aztán persze nyaralás után egy héttel leázik, szétfoszlik, elszakad, ő meg búslakodik, hogy már megint nem jött össze.)

miután kipihentük a semmittevést, elindultunk az egyik úton, hogy lesz, ami lesz, majdcsak kilyukadunk valahol. addig mentünk, míg egy négyfelé ágazó kereszteződéshez nem jutottunk. ott ki volt írva, hogy balra 250 m-re van egy olívasajtoló üzem és múzeum, ami ingyen látogatható. be is gurultunk az udvarra, mire lekászálódtunk a naaaagy és "kényelmes" motorról, már kint is volt egy pasas, hogy egy pillanatot várjunk és jön is. tényleg nem kellett neki több egy pillanatnál, megkérdezte, hogy beszélünk-e angolul és már indította is a tárlatvezetést. baromi érdekes volt, egy csomó régi eszköznek elmesélte a történetét, hogy mit mikor, mire és hogyan használtak. az udvaron ki van állítva egy kivágott olívafa, kb. 1000 éves. itt mondta el, hogy több mint 2 millió fa van a szigeten, 300 gazdaság és ez az egy üzem. illetve van egy kisebb is, de oda kevesen járnak. és mivel az egész szigeten ugyanolyan minőségű bogyó terem, mindenkiét összeöntik a végén a (ha jól emlékszem) 7 db 25 tonnás tartály egyikébe. pénzt ezért a gazdák nem adnak, viszont az olaj egy része az üzemben marad. ezt árulják különféle kiszerelésben a bemutató végén. természetesen kóstoló is van, a választék: narancsos, citromos, natúr és fokhagymás extra szűz olívaolaj. mi citromosat és fokhagymásat vettünk, de ha valaki arra jár, ezúton kérem, hogy hozzon nekünk még! elmondhatatlanul finom, itthon tökmagos pogácsával tunkoljuk. vettünk még natúr olívaszappant is, csodát művel a bőrömmel. az üzem neve Aristeon és Lithakia faluban található. 

kóvályogtunk még kicsit az ültetvények között, aztán bementünk Zakynthosba. megnéztük a "belvárost". nagyon szép, kicsit koszos, én azonnal otthon éreztem magam benne. elsodródtunk a turistákkal teli utcákból, de nem bántuk meg, legalább láthattunk egy darabka "igazi" Görögországot: egy bank és egy templom közötti sikátorba leellett, síró kutyababákat, olajos, szűk műhelyeket, helyi divatáru boltokat; és bár nem ez a legszebb oldala a szigetnek, mégis élhetőnek, szerethetőnek láttam. kivéve a kutyás sztorit, attól majdnem elsírtam magam. végül visszatértünk a pezsgő, élettel teli terekre, vettem egy cicás táskát és ettünk kardhalsteaket meg pizzát. egy harapós öreg pincér szolgált ki bennünket, a végén mondtam neki, hogy 'efcharistó', mire meglepetten visszakérdezett, hogy beszélek görögül?! mondtam neki, hogy csak ezt az egy szót. kíváncsi lennék, miket moroghatott, amíg ott voltunk... :)

délután megkerestük azt a partot, amit még az első nap ajánlottak az apartmanban. sok teknős fészkel arra, és bár nem gondoltuk, hogy nappal, az emberekkel teli strandon lesz szerencsénk egyet is látni, azért nekivágtunk a hegynek. elhagyatott, úttalan utakon mentünk keresztül, de végül egyben odaértünk Dafni beachre, ahol szikrázó napsütés és homokos part fogadott minket. innen visszafelé kellett lepattanni a motorról. én itt is úgy röhögtem, hogy alig bírtam menni. de mit vártunk a kis robogónktól, mikor egy család is csak úgy tudott elindulni, hogy anyu és a gyerekek kiszálltak, apu meg felment az üres kocsival egy viszonylag vízszintes részre. ott aztán bevárta a pereputtyot és együtt elporoszkáltak a naplementébe. 

a tank még félig volt, így Norbi kiadta az ukázt: pazarlás nincs! ezért visszarobogtunk Zakynthosba, ahol nagyszerű programot talált az én uram: egyik utcán fel, másikon le. belekeveredtünk egy temetési menetbe, egyirányú utcába hajtott be szemből, kocsik között szlalomozott, magyarul érezte és rögtön át is vette a mediterrán stílust. 

másnap reggelig gurigázhattunk volna föl-le, hogy elfogyjon az üzemanyag, úgyhogy végül csak elindultunk vissza a kölcsönzőbe. onnan elfurikáztak minket az apartmanba és nyugovóra tértünk. 

utolsó napunkra virradtunk, összepakoltunk és levittük a cuccot a medence mellé. átsétáltunk még Porto Kamíniára egy búcsúebédre, ahol a főpincér néni úgy köszönt el tőlünk mint régi ismerősöktől, majd felszálltunk a transzferbuszra és irány a reptér! becsekkolásnál még tettünk egy utolsó kísérletet arra, hogy göröggé váljunk, megkérdeztük, van-e a szigeten reklámstúdió vagy bármi, ahol lehet vágni, de nem tudták, a bizonytalanra meg nem maradtunk. :D

ami kimaradt: érkezéskor taxival vittek minket a reptérről a szállásra. útközben megelőztünk egy Suzuki WagonR-t, aminek a hátsó részében egy kecske utazott. :D a taxis egy olyan kanyarba, amit a legnagyobb jóindulattal se neveznék beláthatónak, úgy hajtott be, hogy jó előre ráfeküdt a dudára, biztos ami biztos, mindenki hallja, hogy jövünk. aztán volt még szuperhold is, amin nagyon röhögtünk, mert semmivel nem volt szuperebb mint máskor.

a repülőn épp a landolás megkezdése előtt sikerült elmennem klotyóra. vihar is volt útközben, nem féltem, hogy lezuhanunk, de azért nem voltam vidám. és egyébként se. mert annyira lelassultunk és átértékeltünk dolgokat ebben a pár napban, hogy szinte fájt, hogy vissza kellett jönni. felcserélni a nyugalmat, a mindenünk megvan érzését a stresszre, hogy "mármegintnemkaptunkfizetéstidőben", az "eztkellvenniaztkellbefizetnidemiből" idegbajra. ami azóta is tart, de ez már egy másik történet. 

mindenesetre ez volt életünk eddigi legjobb nyaralása. 

eredeti megjelenés: 2014. 09. 14.