van Facebookon egy kezdeményezés, szentendreiek ajánlhatnak fel használt, de még használható dolgokat egymásnak, szigorúan ingyen. nagyon hasznosnak tartom, mert csomó olyan dologtól sikerült már megszabadulni, ami csak a helyet és a port fogta, más viszont nagyon örült nekik. kb. az özönvíz előtti időkben kaptam egy napelemes virágot, ami bólogat, ha "elemében van". egy kisfiú vágyainak netovábbja volt, házhoz vittük, hát, tényleg látszott, hogy nekik ez igazi ajándék. volt viszont olyan is, hogy egy számítógépházért egy számítógép szerelő jelentkezett... szívesebben adtam volna olyannak, aki valóban rászorul, de ezt ugye előre nem lehet tudni.
furcsa tapasztalat viszont, hogy bármennyire is örülnek az emberek, nem tudják kimutatni, illetve igazán megköszönni se tudják, amit kapnak. nem azt várom én, hogy körbeugráljanak meg hozsannát zengjenek, de azért az jól esik, ha valaki jól érhetően kimondja: köszönöm! többször előfordult, hogy zavarukban csak motyogtak, lesütötték a tekintetüket. szégyen manapság elfogadni, legyen szó tárgyról, élményről? szerintem inkább az a szégyen, hogy emiatt embereknek/családoknak kényelmetlenül "kell" érezniük magukat. nem nekik kellene ugyanis szemlesütve állni...
mi szeptember 12-én tapasztalhatjuk meg, milyen, ha idegentől kapunk ajándékot. egy fiatal srác 2x 15 főnek megszervezte, hogy ingyen felviszi őket a Megyeri híd tetejére. mi is közöttük vagyunk. szerintem jó lesz! :)
eredeti megjelenés: 2014. 08. 27.
No comments:
Post a Comment