#157 - car boot sale

végre jártam _A_ piacon.

úgy kezdődött, hogy a szomszéd mondta, hogy akkor most épp itt az ideje, hogy menjen, tartsak vele, ha van kedvem. hö, nekem ne lenne? szóval elindultunk. aztán a táskámban lévő palackban lévő víz egy része úgy gondolta, kívül tágasabb, ezért belefolyt az ölembe. pont úgy néztem ki, mint aki bepössentett. nyomtunk rá klímát, mire odaértünk _A_ piacra, majdnem teljesen meg is száradtam. 

három órán keresztül mentünk rendületlenül. és nem értünk a végére. itt minden van. még az is, ami nincs. olyan dolgokat láttam, hogy ihajj. volt például egy babakocsi vagy mi a lóbré, mintha anyut láttam volna ilyenben egy gyerekkori fényképén. a teljesség igénye nélkül szerepelt még a kínálatban: kitömött róka, robotporszívó, mangó, takaró, hintaló, viaszosvászon (felénk csak viackosnak mondják), agancs koponyával, porcelán csecsebecsék, ékszerek, kiságy, étkészlet, kamera, mikrofon, tv, fűnyíró, szerszámok, autó, fűrész, rebarbara, festmény, zsebóra, fújtató, hólapát és pár nemtommi. 

az egyik helyen jól megszívtam, belenéztem egy kamera keresőjébe, hát nem szét volt rajta olvadva a szilikon? ráragadt a napszemcsimre, onnan a kezemre, isteni csoda, hogy a kabátom nem csesztem össze vele. 

de a lényeg: én minden szart össze tudnék vásárolni, nagy önuralomra van szükségem, hogy ne tegyem. múltkoriban lebeszéltem magam egy fonott piknikkosárról, majd mire mégis visszabeszéltem volna magam, addigra elvitték. hát itt a piacon volt egy, fele annyiért, le is csaptam rá. majd már a vége felé bócorogtunk, fel se nagyon fogta az agyam, miket látok annyi cucc után, mikor egy doboz tetején megpillantottam egy bőrtokot. az ilyenekben általában van valami izgi, hát ebben is volt. 

ez egy 1955-ös Bell & Howell kamera. na mondom, gyere a mamához! igen ám, csakhogy. a doboz, amin a bőrtok volt, nem más, mint a géphez tartozó projektor doboza. és csak együtt lehetett a kettőt megvenni. na baszki, mit csináljak egy projektorral?

hát, majd kitalálom, mert a szomszédom végül is rábeszélt, hogy vegyem meg. még a vételárat is megelőlegezte, mert persze pénzt azt nem vittem magammal. minek is az egy piacon... na és mivel ilyen kedves szomszédom van, a végén jutalmul cipelhette a projektort, mert olyan kurva nehéz, hogy én el se bírtam volna. 

visszafelé akartam még mangót venni, de elfogyott. azért nem távoztunk üres kézzel. :)